Evangélikus liceum, Pozsony, 1911
7 — sa feszületre mutatott — szintén az igazságért feszítették fel“. És ez a rettenthetetlen bátorságú nagy hős a képzelhető legszerényebb ember, ki maga van a legcsekélyebb véleménnyel önmagáról. Szerénységére szép fényt vet a szolnoki csata után az őt dicsőítő nyilatkozatokra tett megjegyzése: „Nekem nem volt benne semmi érdemem, én csak néztem, mily hősök az én fiaim s mint rohantak előre. Nekem még csak buzdítanom sem kellett őket.“ Pedig kétségtelen, hogy nagy hadvezéri tehetség is volt. Hogyan is lehetne máskép, mikor szabadságharcunk legszebb diadalai, mikből időtlen időkig fog lelkesedést meríteni a magyar, Damjanich nevéhez fűződnek. Az elméleti képzettségben lehettek, s voltak is, kik túlszárnyalták, de ami hadverzérnél a fő, a viszonyok gyors kihasználása, a csatatűzben való határozottság, azon lélekjelenlét, mely az előre ki nem számítható fordulatok közt egy perezre sem ismer tétovázást s mindig azonnal tudja, mit és hogyan kell tennie, szóval az igazi hadvezéri készség: az egy Bem apót kivéve aligha volt meg vezéreink közül bárkiben is oly teljes mértékben, mint benne. Bizonyítja ezt megannyi kemény csata, melyet egyedül az ő elszántsága és lélekjelenléte tett fényes diadallá. Talentumát a leghivatottabbak is elismerték. Görgei, a fővezér, ki ugyancsak nem pazarolta az elismerés pálmáját, a „hősök hősét“ mindig csak magasztalni tudta. Ugyanezt mondhatni Dembinszkyről, a féltékeny természetű lengyel vezérről, ki bár senki más mellett nem volt hajlandó másodrangú szerepet játszani, az ő oldalán kész volt megelégedni a vezérkari főnökséggel. Említsük még meg szabadságharcunk lelkének, Kossuth apánknak véleményét róla. Kossuth oly sokat várt tőle, hogy midőn hősünk Komáromban lábát törte s ez kettészakította diadalainak pályáját, az őt ért balesetet nemzeti csapásnak nyilvánította és elrendelte, hogy a papok nyilvános imádságokban kérjék Istent, a szabadság mindenható védőjét, szabadságunk dicső bajnoka egészségének helyreállítására. Hogy a nemzet vezére csakugyan az egész ország közvéleményét fejezte ki, mutatta a haza minden zegét-zugát
