Evangélikus liceum, Pozsony, 1908
14 aki a tanárt azzal az Ígérettel akarja befolyásolni: „Úgy is kiveszem fiamat az intézetből és más középiskolába járatom.“ Ha ez az atya véletlenül gyáros volna és valaki azt kérné tőle, hogy egy silány cikket az ő neve és védjegye alatt hozzon forgalomba, tudom, méltatlankodva és határozottan elutasítaná. Sokat vétenek az iskolával szemben azzal is, hogy tőle mindent, vagy legalább is túlsókat követelnek; a nevelésben igaz, mi is támogathatjuk a szülőket, de teljesen őket senkisem pótolhatja! A szülők példája, a korhoz illő házi olvasmány, a szórakozás és játék helyes megválasztása, a társadalmi hang, mely a szülői házban dívik, mindez és még sok más tényező tartós befolyást gyakorol az ifjú lélekre és mi ezeknek hatását gyakran, igen gyakran érezzük az iskolában is ! Egyet azozban nyíltan és őszintén meg kell vallanom, hogy a szülőkkel való gyakori érintkezésemből kifolyólag szintén sokat tanultam ; igen gyakran egyszerű embereknél nagy paedagogiai belátásra és nehéz hivatásunk hálás méltatására akadtam. Tartózkodás nélkül beismerem, hogy a szülők közreműködését és bizalmát nem is szeretném nélkülözni és ép ennek igazolására hoztam fel egyes eseteket saját tapasztalataimból. Az iskolai munka sikerének biztosítására meggyőződésem szerint három feltétel elengedhetetlen: az egyik a tanár és tanuló kölcsönös, ragaszkodó szeretete, a másik a szülők őszinte bizalma, a harmadik pedig az iskolafenntartó jóindulatú támogatása és elismerése. Közeledjenek tehát egymáshoz minél sűrűbben és ne csak közvetlenül az osztályozás előtt család és iskola, akkor a közös gondjainkra bízott nemzedék nevelése is könnyebb lesz ; akkor igen sok szülő nem fogja többé ellenszenvvel felkeresni a tanári szobát; akkor az iskola, egyházunk veteményes kertje is a siker nagyobb reményével fogja teljesíthetni magasztos feladatát, melynek céljául egyesületünk nagyérdemű elnöke az alakuló közgyűlésen oly találóan azt tűzte ki, ne csak azon legyünk, hogy vessünk, hanem azon is, hogy bő aratásban legyen részünk!
