Evangélikus liceum, Pozsony, 1907
118 tornaszerekhez s annak mindegyikén edzi testét és pedig úgy, hogy az egyes szervek, izmok harmonikusan fejlődjenek. Ezek- után pihentetőül 1—2 szabadgyakorlattal befejezik a tornaórát. Intézetünkben a tornaóra lefolyása csak részben, első felében hasonlított egy rendes svédtorna óra lefolyásához. Az óra első felében a járási gyakorlatokkal és a svédszabadgyakorlatokkal találkozunk, míg az óra másik felében a német gimnasztikát látjuk. Párosítottam a két rendszert, amennyiben lehetséges volt, amennyiben a miniszteri rendelet előírta. Tehát kiegészítettem régi rendszerünket avval, hogy a svéd rend- és szabadgyakorlatokat felvettem tanítási tervezetembe s azt egy óra keretében úgy dolgoztam fel, hogy az óra első felében a svédtornát gyakoroltattam, míg az óra hátralevő részében a német tornarendszer gyakorlásának adtam helyet. Ifjúságunk kelletlenül fogadta ezen módosítást. Ennek okát abban találom, hogy a svédgyakorlatok sokkal inkább veszik igénybe az emberi szervezetet mint a német rendszerű szabad- gyakorlatok. Már pedig tudvalévő dolog az, hogy az ifjúság húzódik a nehezebbtől, mindennek könnyebb felét szeretné fogni: a régi rendszer könnyebb volt, mint az új, tehát kedvesebb is. De e megszokás döntött; több próba után beleszoktak az újabb, bár nehezebb s a testet föltétlenül edzőbb tornanembe s most mondhatom ép oly kedvvel végzik a svédrendszert, mint annak előtte a szabadgyakorlatokat. A svédtorna egyik legfőbb részét: a légzési gyakorlatokat, tanulóink tréfával fogadták. Mulattak rajta, mert szokatlannak találták. A német rendszerben a tüdő edzésével nem találkozunk, igy hát a légzési gyakorlatokkal sem. Szokatlan, új dolog volt ez, ami most már nagyon ismerős. Általában az ifjúság kedvvel végzi e rendszert; az első nehézségeken túl estek s az a munka, mely eleinte nehéz, fárasztó volt, most már kellemes, könnyű. A svédtornának nem kevésbé fontos része, a svéd szertorna, mely azonos kapcsolatban áll a szabadgyakorlatokkal. A svédtornaszerek elütnek a mi szereinktől. Több svédtornaszer közül a miniszteri rendelet csak három szer beszerzésére utasít, mert a többi szer felesleges, tekintettel arra, hogy a rajta végezhető gyakorlatok, a mi szereinken is a legnagyobb szabatossággal végezhetők. Ezen tornaszerek: a „ribbstol“ (palánk) a „bánk“-kel (tornapad), a „lodstege“ (rács) és a „bom“. Ezen szereknek előnye a mi szereink felett az, hogy tömegtornásztatásra alkalmasak. Úgy, hogy egy 60—70 tanulóból álló osztályt 2—3 perc alatt tornásztathatunk meg, ami nem kis jelentőségű, mert mig a régi rendszer mellett egy tanuló két-háromszornál többször alig látható egy tornaszernél, úgy most rövid és elégséges pihenés után ismét foglalkozik, edzi testét, folyton tornászik. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy az ezen szereken való tornásztatás teljesen kielégítő lenne; szükségesek hozzá még a mi tornaszereink is, melyektől a svédek sem irtóznak, sőt ép úgy tornásznak a nyújtón és korláton mint mi.
