Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
19 őO koronás adománya, mellyel a líceumi Önsegélyző Intézet alapító tagjainak sorába lépett, maradandó emlékét fogják képezni annak a ragaszkodó szeretetnek és annak az őszinte hálának, mellyel a volt tanítványok az iskolának adóztak. A líceum jelenlegi és jövendő tanuló ifjúsága fogja ezen alapítványok gyümölcseit élvezni; vajha arra céltudatos munkával és lankadást nem ismerő kötelességérzettel mindenkor rá szolgálna! A tanári kar még az 1906. évi augusztus hó 25-én tartott értekezletében elhatározta, hogy a 300 éves évforduló alkalmából emlékérmet veret és az ebből esetleg befolyó tiszta jövedelmet az Önképzőkör tőkéjének gyarapítására fordítja. Győrik Márton kartársunk vállalkozott arra, hogy az emlékérem tervezetét elkészíti és a verőtő készíttetése, valamint az érmek veretése tárgyában eljár. Fényes siker volt fáradozásának eredménye; amennyiben az emlékérem, melynek sikerült képe értesítőnk címlapját díszíti, általános tetszést aratott és a megrendelt 150 ezüst és 450 bronz érem csakhamar elkelt. A tetemes költségek levonása után még 500 K 92 f maradt fenn, melyből 400 koronát a jelzett célra juttattunk, a maradékot pedig újabb érmek rendelésére fordítottuk. Az érmek csinos tokokban voltak elhelyezve és mindegyikéhez következő magyarázó szöveg volt csatolva: A pozsonyi ág. hitv. ev. líceum 1906 december hó 1-én ülte meg fennállása háromszáz éves jubileumát, s ugyancsak 250 éve annak, hogy az intézet első állandó épületét kapta, a mennyiben az 1656 november hó 30-án adatott át rendeltetésének. Az épület ma is megvan, a jezsuita templom és kolostor között. Évtizedeken át a városi fó'reál- iskola volt benne, jelenleg pedig a városi ipartanonciskola helyiségéül szolgál. A líceum ezen első állandó épülete felavatásának emlékére, Segner András, városbiró egy ezüst emlékérmet öntetett, (1. a lic. éremgyüjtemény 1205. számát) melynek egyik oldalán ötsorosiráslátható: INAUG. —GYMN. POSON. — EV. F. — FEST. ANDR. — MDCLVI. (azaz Inauguratio Gymnasii Posoniensis Evangelici Facta Festo Andreae 1656), másik oldalán a trójai faló (olv. Verg. Aen. II. é.). A trójai faló a mondaszerint a bölcseség istenének Miner2*
