Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
14 S mikor király és nemzet kibékültek, Samarjayt itt tettük vezérünknek, S itt említjük, Günther, áldón neved, Ki megnyitód az új évezredet. Ők, a dicsők, már mind pihenni tértek, Tovább folg a harc, »«i mwí pihenünk, De áldozván az ősök emlékének, Úgy érezzük, együtt küzdnek velünk. Kicsiny sereg, éledjen hát bizalmad, A sötétség nem nyerhet itt hatalmat! A hol kezet fog a múlt és jelen, Örök törvény: biztos a győzelem! A lendületes költemény és az a hév, mellyel azt a szerző előadta, teljesen elragadta a hallgatóságot. Albert József ódáját ismét a líceumi vegyes énekkar követte. A jól betanított kar Vulpius Menyhértnek „Isten dicsérete“ című énekét adta elő FrUhwirth Sámuel népiskolai igazgató vezetésével, aki évek sora óta elismert szakavatottsággal vezeti az énekkart. Markusovszky Sámuel tiszteletbeli líceumi igazgató „A líceum állapota a múlt század ötvenes éveiben“ cimű jeles munkáját, mely egyik legérdekesebb fejezetét alkotja a szerzőnek 1896-ban megjelent ,,A pozsonyi ág. hitv. evang. líceum története“ című nagy művének, Hamvas József líceumi tanár olvasta fel. A felolvasás azzal a kemény harccal ismertette meg a hallgatóságot, melyet a líceum a szabadságharc leveretését követő korszakban az abszolutisztikus kormánnyal volt kénytelen megküzdeni és méltán kelteit általános érdeklődést. A líceum tanuló ifjúságának háláját Becker Jakab VIII. oszt. tanuló fejezte ki szép szavakban „Jóltevők emlékezete“ című munkájával; ezután pedig Trsztyénszky Ferenc főesperes lépett az oltár elé, hogy záró imádságot és áldást mondjon. A jelenlevők igaz áhítattal hallgatták a főésperes megható fohászát. A minden tekintetben méltóságosan lefolyt ünnepel a Himnusz hangjai rekesztették be, melyet az egész gyülekezet állva énekelt.
