Evangélikus liceum, Pozsony, 1904
8 zetnek, lelkes, tagja és tiszteletbeli elnöke volt a pozsonyi legrégibb dalegyesületnek: a „Liedertafel“-nak. Az egyház bizottságaiban, közgyűlésein, a dunáninneni egyházkerületben mint világi jegyző is eredményes munkásságot fejtett ki. A magyar országi ág. hitv. evang. egyház 1891—93. évi egyetemes zsinatán a liceumot képviselte és a zsinat egyik jegyzője volt. Mint ember kissé nehezen megközelíthető volt, de a kiket barátságával kitüntetett, azok nem magasztalhatták eléggé nemesen érző szivét, tiszta, mocsoktalan jellemét. Egészségi állapota a múlt év tavaszán kezdett roszra fordulni; súlyos kór lepte meg, mellyel megküzdeni nem tudott. Végső útjára január hó 13-án, délután 3 órakor kisértük el. Az igazi férfi, a munka önzetlen embere, a lelkes tanár és a jóindulatú kartárs ravatala előtt megrendült szívvel tettük le a hála és kegyelet cypruságát. Have pia anima! Áldott legyen az ő emléke! * * * Már sajtó alatt voltak e sorok, midőn 1905. évi május hó 22-én Budapestről egy gyászlap azt a szomorú hírt hozta, hogy Michaelis Vilmos ifjabb fia dr. Michaelis Róbert temes-szent-andrási községi orvos rövid szenvedés után elhunyt. Mély megilletődéssel vettük e váratlan hírt. A 41 évet élt férfiú mindég szép reményekkel bíztatott, líceumunk jeles tanítványa volt, még igen fiatal korban szép és anyagilag is kielégítő álláshoz jutott, családi otthont is alapított és most valószínűleg orvosi hivatásának lett áldozata. A fiú lelke az atyjáéval csakhamar egyesült. A túlvilág dicsfénye ékesítse az egyesült lelkeket!
