Evangélikus liceum, Pozsony, 1903
4 Günther Mihály, Vilmos 1839-ben május hó Ilikén Győrött született, hol atyja Günther Pál jónevü vendéglős volt, kinek Vilmos fián kívül még négy gyermeke volt. A szabadságharc alatt a szülők gyermekeikkel együtt Pozsonyban tartózkodtak, de annak lezajlása után ismét Győrbe tértek vissza. Günther Vilmos itt folytatta elemi iskolai tanulmányait, majd a győri evang. algymnasiumot látogatta és ennek elvégzése után kereskedő tanuló lett egy fűszerűzletben. Inas éveire mindig szivesen emlékezett vissza és még mint »nagyságos úr« is büszkén emlegette, hogy valamikor targoncát tolt Győr utcáin. Életre valóságának már ekkor is tanujelét adta; segédtársaival egy énekkart alapított, és a szabad órákban az éneklésben gyakorolták magukat. Huszonegy éves korában, 1860-ban Günther Vilmos elhagyta szülővárosát és Pozsonyba jött, hol a még most is fennálló Slubek cégnek a könyvelője és utazója lett. Becsületességével, szorgalmával csakhamar megnyerte gazdái bizalmát. 1865-ben nőül vette özvegy unoka- testvérét Günther Lujzát. Ugyanekkor elvált a Slubek cégtől és átvette nejének lisztkereskedését, e mellett mint a budapesti Lujza gőzmalom képviselője működött. Munkásságát nem sokáig szentelte kizárólag családja és a saját javára. Lassanként mindinkább kezdték benne felismerni az ügyes, gyakorlott pénzembert, ki pénzügyhez értő talentumával a közjóiét előmozdítására van hivatva. Már 1869-ben a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház gazdasági választmányának tagja lett, hol érdeklődésével, melyet az egyház ügyei iránt tanúsított, csakhamar megnyerte az egyház bizalmát, talpraesett hozzászólásaival pedig gazdasági ügyekben kiváló szaktekintélynek bizonyult. 1890. évi január havában a gazdasági választmánynak elnöke lett, miután Jeszenszky József elnök, ki mint az egyház hű sáfárja évek hosszú során át lankadatlan buzgalommal és önzetlenséggel fáradozott az egyház anyagi viszonyainak emelése körül, az élők sorából elköltözött. Günther folytatta előde pénzügyi politikáját, neki is az egyház anyagi jóléte, vagyonodása lebegett szeme előtt. De nem kerülték ki figyelmét az egyház kulturális intézményei sem; ezek korszerű fejlesztését, a
