Evangélikus liceum, Pozsony, 1903
20 Als sie Frau Brunhilden und ihr Gesind empfing. Man konnte weisse Hände am Kränzlein rücken sehn Als sich beide küssten, das war aus Liebe geschehn, Da sprach mit edler Sitte Kriemhild das Mägdelein „Ihr wollt in diesen Landen uns willkommen sein Mir und meiner Mutter und allen, die uns treu Von Mannen und von Frauen“. Da verneigten sich die zwei. Oftmals mit den Armen empfingen sich die Fraun So freundliches Empfangen war nie vormals zu schaun; Als die Frauen beide der Braut taten kund Frau Ute und ihre Tochter sie küssten oft den süssenMund“. Ugyanaz nap este találkoznak még egyszer, mielőtt pihenni térnek. „Vor des Saales Stiege kam einander nah Kriemhild und Brunhilde, kein Hass noch regte sich da“. A költő még csak nem is sejteti, mint rendesen teszi, hogy változik ez a jóbarátság majd gyűlöletté és mennyi bajt hoz még rájuk. Semmi nem zavarja a két nő lelki összhangját. Csak mikor Siegfried visszatér nejével atyja országába és soká késik megjelenni Gunthernél udvari szolgálatra, ez feltűnik Brunhildenek és most emlékezik vissza, milyen büszkén viselkedett Kriemhilde az alatt is, mig Wormszban tartózkodtak, mintha férje nem is vazallus, hanem született király lenne. „Da dacht auch alle Tage König Gunthers Weib, Wie trägt so übermütig Frau Kriemhild den Leib Nun ist doch unser Eigen Siegfried ihr Mann, Der hat uns schon lange wenig Dienstes getan“. Nem tudja, hogy Siegfried is királyfi s hogy milyen szolgálatokat tett férjének. Addig kéri, mig Gunther vendégségbe hívja meg Kriemhildet urával. El is jönnek s akkor tör ki a két asszony között a féltékenység az elsőségért. Aranynál is hasonló a helyzet. Etele nejét Ildikót vadászatra hívja Etellakról Budaszállására. Ildikó fényes kísérettel jelenik meg. Sátrából nézi Buda felesége, Gyöngyvér. „Nézte alattomban, sátora szűk nyitján, Állva belül vastag, lefolyó kárpitján,
