Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
oly szánalmas képet mutat, hogy a hajdani jólétnek még nyoma sincs. Ha magamban elgondolkodva magasabb szempontból fontolgatom a végtelen viszályokat, a szent vértanukéhoz hasonló borzalmas gyötrelmeket, a kinos szenvedéseket és mindenféle halálnemeket, elhatároztam, hogy a jó Isten segítségével a fergetegek vészei közepette megirom gyötrelmeim ezen kis könyvecskéjét, nem valami nagy összefüggő tartalommal és nem igen emelkedett stílusban csekély tehetségemhez képest részint azért, hogy hosszadalmas rabságom keservét csökkentsen!, részint pedig, hogy a vallásos emberek figyelmét jobban magamra irányítsam. Azonkívül hogy mindig kezem ügyében legyen az óvszer a sátán tüzes nyilai ellen. Fogadd hát szívesen, tisztelt városi tanács, a mit kissé szerény tehetségem szerint hálás szívvel felajánlok. Legyen ezen kis könyvecském pártfogásodért alázatosan felajánlva, mint irántad való szeretetem állandó záloga részben azon kiváló jótéteményeidért, melyekben részesítettél, részint pedig azon nagyrabecsült elhatározásodért, hogy engem védelmedben fogsz részesíteni. Szegény Péter rabot — kérlek bennetek — eddig tapasztalt jóindulatotokkal szeressétek, támogassátok és pártoljátok. Az Isten és Jézus Krisztusunk atyja tartsa meg Uraságtokat és várostokat a legkegyelmesebben ezután is a Krisztusi hit mindenkoron való szeretetteljes védelmében az emberi kor határáig. Legyetek boldogok a Krisztus Jézusban, a mi urunkban, egyszülött megváltónkban. Kelt az érseki várban 1557. decemberében. Tisztelt Uraságtok legalázatosabb szolgája Somogyi Péter rab az esztergomi érseknél. 2. Somogyi Péter első levele a pozsonyi tanácshoz. Pozsony város érdemes és becsületes Tanácsának és egész közönségének, kegyes jó Uraimnak üdvöt és békét a mi megváltó Istenünkben. Saját tapasztalatomból ismertem meg, kegyes jó uraim, a mit ezen legújabb és nagyon is válságos időkről régen
