Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
7 Kálmán, Beöthy László, Prónay Dezső, ki bírná felsorolni mind őket — kiknek neveit a krónikás arany- betűkkel irta a nemzet történetébe és kiket kegyelettel és áhítattal említ a hálás utókor. Csoda e tehát, mélyen t. hallgatóim! ha a hálás egyházközség a fényes sikerek örömében mindinkább szívesebben foglalkozott Lyceumával, melyet örömmel hozott áldozatok árán mind jobban fejlesztett és a tökéletesség csaknem legmagasabb fokára felemelt. Lyceumunk jó hírneve már az alapíttatása első évtizedében gyűjti ide hazánk tudományt szomjazó protestáns ifjait: a szegényebbek eleinte irgalmas egyháztagok asztalainál találják mindennapi kenyerüket; később ezen természetben kiszolgáltatott jótétemények készpénzzel váltatnak meg; a váltságösszegek lehetővé teszik, hogy a szegény tanulók egy közös asztalnál élelmeztessenek; kegyesjóltevők alapítványai mindjobban biztosítják a fejlődő intézményt, mely egy ephorus vezetése és alumneum neve alatt szilárd alakot ölt. A legnagyobb gond, a mindennapi kenyér gondja tehát nem terheli többé szegény protestáns tanulóinkat; de még mindig hiányzik a biztos otthon, mely őket az élet egyéb viszontagságai ellen is megvédené, mely a gyermekeik sorsáért aggódó szülőket megnyugtatná; egy internatus szüksége mindinkább előtérbe nyomul. Mélyen tisztelt hallgatóim! A protestáns egyház nem rendelkezik oly nagy vagyonnal mint más keresztyén felekezetek, de van egy kiapaszthatatlannak látszó kincses ládája: a hívek áldozatkészsége, a szent ügyek iránti lelkesedése; e csodás kincses ládának köszöni a pozsonyi evang. egyházközség is számos közhasznú intézményét, e bámulatos lelkesedéssel oldotta meg mindenkor a legnehezebb és sokszor lehetetlennek látszó feladatokat. így most is, megemlékezésem fonalán, a tizen- nyolczadik század közepén, éppen ezelőtt 150 esztendővel, egyházközségünknek egy hitbuzgó tagja: királyfai Jeszenák János, az ifjúság ügyét lelkesen felkarolva, gazdag alapítványnyal veti meg alapját a
