Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
5 kaszárnyarendszer alkalmazása mellett érhető el. Sok hibáját az intézménynek példákkal is szokták bizonyítani, de ezek a példák nem bizonyítják az intézménynek mint elvnek helytelenségét, hanem csak az elv gyakorlati megvalósításának hibás módozatait tüntetik fel. Midőn a pozsonyi evangélikus egyház arra határozta volt magát, hogy fényes múltú lyceuma mellé és ezzel szerves kapcsolatban ilyen közjótékonyságu intézetet állít, csak elődei dicső példáján indult tovább. Már 1750-ben királyfai Jeszenák dános adott létet ilyen intézetnek, midőn a lyceumi convictusnak vetette meg az alapját. Az intézetet minden szükséglettel maga az áldott emlékű Maecenas látta el, sőt, hogy az halála után is biztosítva legyen, végrendeletében 10,000 r. forintot hagyományozott tíz convictor eltartására. Az intézetnek, mint a maga nemében páratlannak nagy hire volt az egész országban és sokan keresték azt fel. Előkelő, nemesi családok is szívesen adták ide gyermekeiket, mert gondos felügyelet alatt állottak és szigorú erkölcsös nevelésben részesültek. Midőn 1800-ban az intézet megülte fennállása 50 éves jubilaeumát, az örömünnep emlékére kiadott emléklap örömmel jegyzi fel, hogy a félszázad alatt a convictusból kikerült egy főispán, három alispán, tizenkét professor, 6 superintendens, 11 esperes, 98 lelkész, 4 kapitány, 5 orvos, 108 ügyvéd és közpályán lévő férfiú. Azonban a lefolyt század elején beállott nagy pénz- devalvatio szomorú következményeit a Jeszenák convictusa is megérezte, az alap nagyon összezsugorodott, mi az intézet megszűnését vonta maga után. Egyházunk ez idő szerinti fennkölt szellemű felügyelője nagyságos Günther M. Vilmos úr jutott arra a nagyszerű gondolatra, hogy az intézetet hamvaiból feltámaszsza. Eszméjét lelkesedéssel karolták fel az egyház ügyeit vezető bölcs férfiak és az egész egyházi convent. Az ige testet öltött. A convictusi és alum- neumi alapok részben való bevonásával az egyház 300,000 korona költséggel díszes palotát emelt, azt mintaszerűen berendezte és benne 120 tanuló ifjúnak kényelmes, biztos Otthont nyitott. Tiszta felebaráti szeretet alapján álló gondolkodásmód hozta létre ezen internatust, mely nem kereste a maga hasznát, hanem az ifjúság nevelése érdekében hozta meg a nagy áldozatot.
