Evangélikus lyceum, Pozsony, 1898
Sehedius Lajos kir. kúriai biró emlékezete. 1841—1898. Korunkban, midőn a megszaporodott igények, a mindennapi szükségletek és a humanismus követelte sokféle áldozatkészség oly sok irányban igénybe veszi az egyén anyagi vagyonát, eseményszámba menő jelenségnek tűnik fel, ha akad oly fenkölt nemes lélek, mely földi javait, melylyel a gondviselés megáldotta; az emberiség nevelését és tudományos kiképzését előmozdító intézményekre, az iskolákra és az abban fáradozó munkásokra fordítja és átruházza. Pedig protestáns tanintézeteinket a múltban csakis egyes nagylelkű jótévők áldozatkészsége és gazdag adománya tartotta fenn, ezek nélkül azokat az idők mostohasága régen megsemmisítette volna. Ma az állam tartja fenn és segélyezi a legtöbb iskolát, miből az a balhiedelem keletkezett, hogy most már az iskolák bőven el vannak látva mindennel és hogy ezek semmiféle más támogatásra már nem szorulnak. Vajha így volna. Azonban a haladó korral együtt a nevelés és oktatás is ma jóval nagyobb igényeket támaszt, mint régentén, és minden igénynek még egy gazdag háztartással bíró állam sem tud eleget tenni. Ezért egyesek áldozatkészségét az iskolák ma sem nélkülözhetik. Mivel 1*
