Evangélikus lyceum, Pozsony, 1898
38 A hős szenvedélye rendesen mértéktelen. Ez a mérték- telenség nyilatkozhatik a hős szerelmében (Romeo), igazság- szeretetében, kegyeletében (Antigone), bosszújában (Elektra), haragban (Aias), becsvágyban (Machet), féltékenységben (Othello), lelkesedésben, az ember szellemi életének minden irányában. „Hitét csalhatatlannak, gondolatát tévedhetetlennek, jogát kétségbe nem vonhatónak, érzését mindenek felett állónak, erejét végtelennek képzeli. Ez a mértéktelen érzés megaczélozza akaratát, mértéktelen akarata túlcsapongó képzeletétől veszi táplálékát és szolgálatában kiélesiti az érzelmet.“ (Beöthy). A szenvedély mértéktelenségét, mindent felemésztő tüzét nem éreztetheti velünk semmiféle költői alkotás annyira, mint Romeo és Julia. Csak arra gondolnak, hogy a családi kényszer daczára összekelhessenek, majd meg arra, hogy együtt maradhassanak, akár Mercutio és Tybalt árnyéka elválasztja őket; végül meg arra, hogy a herczeg parancsa, a szülők akarata, élet és halál ellenére ismét összekelhessenek. Csupán a szerelem teszi nekik az életet, a világot. A mértéktelen szenvedély a küzdelem következtében mindnyájuknál átmegy mértéktelen fájdalomba, szenvedésbe. Hatalmasabban szenvednek, mélyebben megaláztatnak s többet vesztenek, mint más ember fia. Szenvedniük kell, mert mértéktelen érzésük, szenvedélyük, általában egész jellemük lehetetlenné tesz rájuk nézve bármilyen megalkuvást. Rendkívüli fájdalmuk különböző módon nyilatkozhatik: panaszban, elérzékenyülésben, kesergésben, mint Antigonénál ; átkozódásban, dühöngésben, vad felindulásban, mint a fergetegben őrjöngő Learnél; fenséges felemelkedésben is, mint a halni készülő Aiasnál vagy Othellonál; önkinzó vezek- lésben is, mint Toldinál. Mindez a tr. megsemmisülés érzete, a czélját vesztett hős lélekállapota. Leghelyesebb, ha a szenvedés a hőst abban éri, a miben nagy; különben nem hozzuk kapcsolatba nagyságát az ő szenvedésével. így pdl. helyesebb, ha a nagy államférfiut államférfiúi működésében és nem családi körülményeiben sújtja a sors. A szenvedésnek elviselésében is meg kell látnunk a hős nagyságát. Ha a szenvedések között egyszerre kicsinek, közönségesnek tűnne fel, rögtön csökkenne a tr. benyomás
