Evangélikus lyceum, Pozsony, 1898

A tragikum.

(Az 1897. szeptember 4-én „A tragikum és Sophokles Oedipus királya“ ez. a. tartott székfoglaló első része.

Az aesthetika, a szépről és a művészetről szóló tudomány, abban egyezik meg a többi bölcseleti tudományokkal, hogy mivelői még a tudomány alapfogalmainak értelmezésében is erősen eltérnek egymástól. Az aesthetika egyik alapfogalma : a szép. Azon kérdésre, hogy mit értünk a szép alatt, majdnem minden aesthetikus máskép felel.*) Vannak aestheti- kusok, a kik a szépben csakis alaki viszonyok változatait és törvényszerűségét keresik; a szép szerintük csak külső, formai valami. Ezek az aesthetikai formalismus képviselői, ilyenek Schlegel Frigyes pályája első korszakában, Herbart és követői. Vannak olyanok is, a kik ezekkel szemben és teljes ellentétben a gondolatra, az eszmére (ideára), a tartalomra fektetik a fősúlyt, de tekintettel annak helyes kifejezésére is. Ezek a tartalom aesthetikusai, a kik a művész alkotásaiban inkább képzelete termékét, mint a való élet utánzását keresik; ép azért nevezik ez irányt aesthetikai idealismusnak. Ennek képviselői : Kant, Fichte, Schelling, Hegel és a legnagyobb német aesthetikus, Theodor Vischer, is. Velük szemben a formalismus híveit a realismus képviselőinek is lehet nevezni, a mennyiben a realismus és még

*) L. Tolstoi egyik legújabb müvét, a melyet németre Was ist Kunst ? ez. a. Dr. Alexis Markow fordított (Leipzig, 1898), hol a szépnek valami száz értelmezése olvasható.

1*