Evangélikus lyceum, Pozsony, 1897

7

emlékét s ime most Arpádházbeli királyainknak egy dicső ivadéka meghajolva a nemzet nagysága elötl királyi parancsszavával márványba véseti mindama fenséges alakokat, a kik e hazáért éltek, meg a kik e hazáért meghaltak. Lássátok, e nagy és bölcs uralkodó szíve a szenvedések kohójában aczélozódott tisztává és nemessé. Az úr, a királyok királya, meglátogatta, de egyúttal föl is emelte. Megrázó szerencsétlenségektől lesújtva szerető atyja lett népeinek. A történelem nagy tanulságait javára íor- ditotta s felülemelkedve az emberi gyarlóságokon, miután ezredéves ünnepünkön a nemzet bemutatta neki hódolatát, most fejedelmi módon viszonozza azt. Felséges elhatározásával mintegy köszönetét mond történelmünk mindazon nagy alakjainak, a kik e népet, a Habsburgok trónjának megalapítóját és leghívebb támaszát, fentartani, megvédeni és a műveltségben előbbre vinni törekedtek. És nemes felbuzdulásában nem nézle azoknak sem származását, sem vallását, sem pártállását. A fejedelmek sorában ott látjuk az egyszerű lantost, a loyalis főúr mellett, a nemzeti királyság eszméjének első harczosát, a hitvallók és püspökökkel szemben a hitújítás állhatatos bajnokait. Ők mind e hazáért s az egyszerű hegedős szavaival élve „benne való megmaradásunkért“ küzdöttek; azért méltók a király és a nemzet hálájára.

A szent és fedhetetlen életű Gellért püspök Velenczé- ből szakadt hozzánk. A szaraczénok megtérítésére indult, de első szent királyunk magánál tartotta s íia nevelőjévé, majd Csanádi püspökké nevezte ki. Vasakaratú, törhetetlen jellem volt. Az alsó Tisza vidékét a keresztyén vallásnak meghódoltatta; Aba Sámuel királyunkat kegyetlenségéért nyilvánosan megkorholta; majd Vata és társai által megkövezve ellenségeiért való ima közben lehelbe ki lelkét. Vértanúi testét később Szent László király szentté avatá, s a legenda szerint »a király és a herczegek saját kezükön vivék és helyezék el illendően örök nyugalma helyén.« A nép, melyért martyrhalált halt, befogadta a keresztyén civilisatiót. III. Béla királyunk, ugyanaz, a kinek feldúlt tetemeit bölcs uralkodónk szintén a saját költségén rendelte újra eltemettetni, már egy boldog és müveit ország fölött kormányoz. Elrendeli, hogy buzdi-