Evangélikus lyceum, Pozsony, 1897

A szabadság.

Ugyanez ünnepre irta és elszavalta: Hamvas József

lyceuini tanár.

Itt, hol a jövő uj világa készül,

Legyen a múlté egy két pillanat.

Félszázadév határoló kövéről Nézzünk terád, te bűvös, drága nap.

Csapjon lelkűnkbe szent hevednek lángja, Tavasz fuvalma, nép feltámadása,

„Legyen“ szó, melytől támad uj világ, Mondák világa, regés daliák.

Próféták lelke, ihletett beszéde,

Megérezék, hogy jönni kell neked;

Hogy hajnal légy a súlyos, hosszú éjre, Mely felébressze ezt a nemzetet.

Ferde aggódás gonosz pártfogása Elég soká vont éjét e hazára.

Kialudt mind vezérlő csillagunk.

Azt sem tudtuk már hányán s hol vagyunk.

De ím a hajnal! jönni kelle néki!

S szól az első szabad pacsirta dal, Dermesztő álom bilincsét letépi,

Felkölti a világot hangival.

S mint tavasszal a langy szellő íuvalma A csalitnak az ébredést sugallja,

Oszlott a béna, fásult tespedés Üde fuvalmadtól: felébredés.