Evangélikus lyceum, Pozsony, 1895

Hajónk a Kénével szemközt levő' parton kötött ki, hol a készen tartott szamarak segítségével háromnegyed óra alatt jutottunk a híres denderai templomhoz.

Mielőtt azonban ezen híres szentségbe lépnénk, vessünk egy pillantást az ó-egiptomi templomok alaptervére, mely szerint csekély eltéréssel mindnyájan épültek.

A légi egiptomiaktól a Nílus völgyében fenmaradt romok mindmegannyi templomoknak a maradványai, nem pedig fejedelmeknek a lakásai, vagy a fáráók palotái, a mint azt azelőtt gondolták. Mert az utóbbiakat, mint a városok házait mai napon is könnyű módon, nilusi téglából és fából építették, a minek természetes következménye, hogy utolsó nyomuk is elveszett. Csak templomaikat építették nehezen fejthető költségesebb koczkakövekből és igy az istenek tiszteletére szánt épületeknek adták meg azt a szilárdságot, hogy örök időkre fenmaradjanak.

Majdnem mindegyiknek az alapja egy hatalmas téglalap, melynek egyik keskenyebb oldalának a közepében levő főbejárattól jobbra és balra koczkakövekből épült óriási csonkapiramis alakú tornyok, az u. n. pilonák emelkednek. Átjárva az ezek között levő kapun egy tág udvarba érkezünk, mely két vagy három oldalán oszlopfolyosókkal van ellátva. Ezen az udvar a görögül u. n. parisztil. Belőle a főbejárattal szemben másik kapu vezet egy lapos tetejű nagy oszlop- csarnokba, a hiposztilba. Némely templomban a perisztil és hiposztil közt levő átjárónál is egy kisebb pilonapár emelkedik, sőt a karnaki birodalmi szentélyben öt ilyen pilonapár választja el a templom részeit egymástól. Mig a pilonák és a templomok hatalmas falai nagyban megegyezők, addig a perisztil és hiposztil oszlopai igen sokfélék. A legtöbb esetben ezen oszlopok hengerded alakúak és egymásra illesztett óriási vastag korongokból állanak. Az oszlopfőket a denderai templomban mind a négy oldalon a tehénfülű Hathor feje díszíti, másutt pedig gyakran a levelekkel ékesített kehely alakú oszlopfők az uralkodók. A karnaki és luxori templomok oszlopainak feje részben harangalaku, mely körülbelül a kehelyalakunak a megforditottja. Ugyanitt gyakoriak az u. n. papirusz oszlopok. Ezek felfelé valamint a tövük körül megvékonyodnak és tojásd alakú oszlopfőikkel együtt barázdákkal vannak ellátva, úgy hogy mindegyikük csomóba összekötött papirusznövényre emlékeztet. Az oszlopfőkön levő fedőlapokra (abacus) helyezték azon nehéz kőgerendákat, melyek az egyes oszlopokat fent összekötötték. Az azok között keletkezett négyszögü üregekre lapokat fektettek, miáltal azon jellemző mezőkre osztott mennyezet keletkezett, melyen remek kivitelű és részben mai napon is eredeti színekben pompázó csillagászati képek láthatók.

Egyenes irányban tovább haladva először egy kisebb