Evangélikus lyceum, Pozsony, 1891
SCHIMKOIANTJM. Nyolczadik közlemény. Nagybritanniai-, olaszországi- és svájczi-érmek. Numismatikai foglalkozásom óta most először vagyok azon ndllemes helyzetben, hogy az ez évben kiadandó angol-, olasz- és svájczi-érmek munkájával már rég elkészültem. Mig ugyanis eddig évről évre — egyéb elfoglaltságom következtében, csak nagy fáradtsággal, teljes erőm igénybevételével dolgozhattam fel a kinyomtatandó anyagot: addig a most megjelenő angol érmeket már 1884-ben, a svájcziakat 1886-ban, az olasz érmeket 1890-ben — utóbbi két csoportot a nagy szünidőben — lajstromoztam. A három ország éremsorozatainak egyike sem teljes Schimkoia- numunkban, de azért mindegyik csoport országa pénzveréséről tanulságos áttekintést nyújt. Nincs a bárom ország történetében korszak, mely jellemző s többnyire meglepően szép pénznemek által ne volna gyűjteményünkben képviselve. Midőn e bevezető sorokban — főkép Dannenberg műve alapján — tájékoztatásul megkísértem ez államok pénzverésének fejlődését mintegy dióhéjba szorítva előadni, — a hely szűke miatt csak a középkorra szorítkozom s főleg Angol- és Olaszország érmészetét veszem tekintetbe. Svájcz érmei is érdekesek ugyan, de legyen elég itt fölemlítenem azon tényt, hogy Svájcz numismatikailag két egymástól szigorúan elkülönített részre oszlik fel: román és germán Svájczra. S míg a román Svájcz legrégibb érmei a szomszéd frank királyok, főkép kegyes Lajos dénárjainak szakasztott másai és brac- teaták, Neuenburgéinak kivételével nem fordulnak elő ; addig a német Svájczban, mint Svábország egy részében, főkép bracteatákat és pedig többnyire négyszögüeket verettek. Legyen szabad továbbá fölemlítenem azt, hogy Svájczban garasokat csak a 15. században kezdtek használni s ugyan e század végén tallérokat: az elsőket Bernben (1493- ban), Sitten- (1498), Solothurn- (1512) és Zürichben verették. Legyen szabad végre fölemlítenem azt, hogy Zsigmond császár óta, főleg Baselben sok arany veretett, kevés Freiburg és Zürichben is. S most lássuk előbb Nagy-Britannia és írbon s majd Olaszország középkori érmészetének fejlődését egyenkint. I. Nagy-Britannia s Irhon. 1. Angolországban a római légiók elvonulása után használatban maradt a római pénz és a csekély forgalom számára elég is volt. Az angol-szász hódítók csak jóval később verettek kis 0 8—1-3 gr. súlyú ezüst pénzt. Ezen u. n. sceatták régibbjei még Lyceum Értesítője. 1*
