Evangélikus lyceum, Pozsony, 1888
6 évekre esik: az as 1/i-ve reducáltatott, ez a trien tállá b; Kr. 264-ben az as s természetesen részei is az eredeti súlynak %-ra szállíttattak le: ez az u. n. sextansi láb; Kr. e. 217-ben a Lex Fabia és Lex Flamtninia által az as eredeti súlyának 1/12-i*e, ez az uncial-láb; a szövetséges háború korában a Lex Papiria által csak a fél uncia súlyát tartotta meg az as — ez a semiúncial-láb; sőt Kr. e. 40-ben az as a régi uncia 1/i súlyát nyerte. Ezen folytonos reducálás következtében nem kellett többé önteni, lassanként és pedig elsőben a kisebb nominaleket, majd a nagyobbakat is veretni lehetett. De a reducáltsúlyú as és részei is megtartották az avers és revers eredeti typusait. Az idő természetesen Ízlésüket nemesítette, felírás is — rendesen ROMA — járult hozzá, a rostrum a legrégibb as hajóelőrészével szemben ellenkező oldalú stb. A rézpénz mindaddig maradt használatban, míg Róma politikája a tulajdonképi Italiára concentrálódott. Midőn azonban Nagy Görögország gazdag városaival jöttek érintkezésbe, főleg a pyrrhusi háború folyama alatt s a dél-ítaliaiak tetszetős, czél- szerű pénzével megismerkedtek: a rómaiak sem késtek, régi czélszerűtlen súlypénzükön túladni s egy új pénzlábat fogadni el, mely a hallatlanul emelkedő római nagyhatalomnak inkább felelt meg, hozzája jobban illett. * * *Az ezüstértékre a rómaiak Plinius szerint Kr. e. 268-ban, Livius szerint 267-ben mentek át. Pénzegységnek a dénárt hozták be. Ez alak, nagyság és typus tekintetében nagyjában az akkori görög ízléshez alkalmazkodik, de a hellen drachma nagyságát át nem lépi. Didrachma vagy plane dekadrachma nagyságú nominalet a rómaiak a köztársaság korában sohasem verettek. A denar szó a deni-től származik s annyit jelent, mint tízszer, a mennyiben egy denar tiz as-szal volt egyenlő. A denar részei a quinar, azaz öt as-szal felérő ezüst darab, a sestertius két és egy fél as értékű kis ezüst pénz; átmenetileg a rómaiak még victoriatust verettek, mely kezdetben 3/4 denarnyi darab, későbben körülbelül a quinarral vala egyenlő- súlyú, s végre a semivictoriatust, azaz fél victoriatust. A denar jegye egy az előzőkből könnyen megérthető X, mely később gyakran vízirányosan át lett huzva, úgy hogy a denarjegy hatsugáru csillaghoz hasonlít. A quinar jegye egy Y, a sestertius II és S (= semis, azaz fél as); a victoriatuson külön jegy nem használatos, a semivictoriatuson ellenben ismét előfordul a félnek a jele, az S. A denar és részei jóformán tiszta ezüstből verettek s ezalól legfölebb Marcus Antonius u. n. legionaris dénárjai képeznek kivételt (1. Lajstromunk 171—209. sz.),
