Evangélikus lyceum, Pozsony, 1887
4 hogy dr. Schimko tanár főleg érmész volt, — noha egyes régiségekért is aránylag nagy összegeket áldozott, pl. egy bronz Bacchusért 26-25 egy, Osirisért 27-30, egy Isisért 36-84, egy márvány Octavianns fejért 55-00, két bronzkardért 92-00, a négy kanopusi korsóért 154-00 frtot, pedig ezeket is aránytalanul olcsón vette — ; tekintve továbbá azt, hogy vétel által a hagyományozás óta egy darab sem szereztetett, mig pl. a helybeli oly áldásosán működő szépészeti egylet gondozása alatt álló, u. n. városi régiség-muzeum csupán tavaly 588 darabbal szaporodott, még pedig 436-tal vétel utján; tekintve végre azt, hogy a jóakarók száma e tekintetben még aránylag igen csekély: a fentebbi szám mégis figyelemre méltó alapnak mondható egy nagyobb szabású gyűjteményhez. Ilyen nagyszabású régiséggyüjteményre s általában egy az általános művelődést rendkivül előmozdítható múzeumra a jelen viszonyok közt ugyan nincs kilátás, de kölcsönös jóakarat, bizalom és ügyszeretet által itt Pozsonyban, hol annyi műkincs van, könnyen volna létesíthető, hanem ez esetben, természetesen a birtokjog teljes fentartása mellett, egy helyen kellene az elszórt kincseket egyesíteni s hozzáférhetővé tenni. Ily módon oly nagyszabású múzeumot lehetne teremteni, melyre első sorban Pozsony minden polgára büszke lehetne, de az ország is bizonyára, mint a közművelődés előmozdításának egyik leghatalmasabb tényezőjét, nagy örömmel, üdvözölné. Soha könnyebben és olcsóbban, persze „viribus unitis“ nagy múzeumot nem létesítettek volna. Sok külföldi város például szolgálhatna. A 25,000 lakosságú Salzburg egy külön, gyönyörű, kétemeletes palotát emelt műkincsei számára. S hogy Pozsony ilyen muzeum által csak nyerne, talán fölösleges bizonyítgatnom. Sok mást föl nem említve, gondoljuk csak meg, hogy ma holnap a harmadik egyetem ügye mégis az eldöntés stádiumába lép s hogy akármit mondjanak is egyesek, első helyen városunk van arra praedestinálva, a midőn aztán ilyen múzeum bizonyára szintén fontos taneszközzé fog válni. S hiába állítják egyesek, hogy a jelen században ilyesmik iránt általános közöny uralkodik; az nincs úgy. Az a hetedfél ezer vendég, mely a közszemlére már kitett u. n. városi régiség- és éremgyüjteményt hat hó alatt átlag meglátogatja, eléggé meg- czáfolja ama különben is tarthatatlan állítást. Pozsony lakosságának már is egy hetede érdeklődik ilyenek iránt, okul és tanul, pedig a szépészeti egylet múlt évi jelentése szerint a látogatás évről évre emelkedik. S előttem mindig és főleg a tanuló ifjúság lebeg, a jövő század nemzedéke, a jövő század műveltségének egyik főtényezője. Mennyit tanulhatna ily nagy múzeumban már most az a más félezer tanuló, mely átlag városunkban tartózkodik. Ajánlom ezen eszmét minden, hazáját, városát szerető pol- nak figyelmébe. Megvalósítása Pozsonynak minden bizonynyal uj
