Evangélikus lyceum, Pozsony, 1885

MAGYARORSZÁG ÉRMEI.

ELŐSZÓ.

Sohasem gondoltam, hogy igénytelen működésem az érmészet terén oly biztató elismeréssel fog találkozni, mint a tavaly megjelent „Híres személyek emlékérmei “-vei történt. A helybeli és fővárosi nagyobb lapok (az értesítők rovatában) mind diesérőleg nyilatkoztak ama katalógusról; az archeológiái értesítőben*) pedig szakavatott kéz ismertette, s szintoly biztatói ag szólt ama füzet becséről, mint a mely egy nagy és nehéz munka „dicséretre méltó szorgalommal“ kezdett első részlete, mely által „szerző igen hasznos munkát végzett.“

Korántsem számítva dicséretre, hisz csak egy elvállalt kötelességet teljesítek, hangsúlyozni kívánom, hogy a megjelent és megjelenendő érmeknek minden tekintetben való pontos meghatározásán kívül eddigi és jövő működésemnek két főtörekvése volt és lesz : t. i. egy hosszú életnek drágán megszerzett kincseit mindinkább megismertetni és hozzáférhetővé tenni s másodszor, ugyancsak ama lelkes férfiú intentióinak megfelelőleg arra hatni, hogy e gyűjtemény ne csak maradjon, a mi, hanem gyarapodjék is.

Törekvéseim elsejét már is siker követi: gyűjteményünk mindinkább ismeretessé lesz. Ezt mutatja azon tény, hogy szeptember óta az egyes éremkereskedők és intézetek rendesen megküldik katalógusaikat: Berlin-, München-, Lipcse-, Frankfurtból stb., mutatja azon berlini levél, mely egy igen ritka érmünknek összehasonlítás végett, pontos leírását kéri, valamint azon milánói levél, mely egész gyűjteményünk ismertetésére szólított föl; mutatja végre az, hogy az „Adressbuch für Freunde der Münz-, Siegel- und Wappen-Kunde“ nrnlt évi szeptemberben megjelent évfolyama gyűjteményünket a 275-dik oldalon már „sehr reichhaltig“-nak mondja, holott a megelőző évfolyam meg sem említi.

:) VI. köt. uj folyam. 81—82. old.

1