Evangélikus lyceum, Pozsony, 1884
92 lesség érzülete tette lehetővé, végre 1880. évi angustus havában kénytelen volt lemondani. Most már megszabadulván a tanítás fáradalmaitól csendesen élvezhette volna a megérdemlett nyugodalmat, melyet azonban a romboló betegség kínjaitól gyötörtetve csakis a balál karjaiban talált 1884. évi októberhó 4-én életének 68-dik évében. Mennyire érdemelte meg a boldogult irodalmi és tudományos foglalkozása által a tudós körök figyelmét és elismerését, mely többek közt abban nyilvánult, hogy a magy. tudom, akadémia őt 1859-ben levelező tagjának megválasztá, arról tanúskodnak következő nyomtatásban megjelent művei és értekezései: 1. Hellen nyelvtan elemei. Pozsony 1842. — 2. Hellen olvasókönyv I. és II. rész. Pozsonyban 1844. — 3. Ofner Stadtrecht. Pressburg 1845. (Mich- nay Endrével együtt kiadva.) — 4. Hellen nyelvtan. 2-dik átdolgozott kiadás. Pozsonyban 1853. — 5. Hellen gyakorlókönyv. Pozsonyban 1854. — 6. Szabó Istvánnak magyar Homerosáról 1854. (Lyceumi programm-értekezés.) — 7. Johann Pogner’s Ver- zeichniss über den Bau der evang. Kirche in Pressburg 1636—1683 und Johann Liebergott’s Tagebuch von den Verfolgungen der Evangelischen in den Jahren 1672—1683, nach den Handschriften der evang. Bibliothek mit Urkunden herausgegeben etc. Pressburg 1861. — 8. Szenczi Molnár Alberthez 1608—1610 írt 12 levél. (Lyc. programm 1862.) — 9. Micae historico-chronologicae evan- gelico-pannonieae o/.iayQctcptxuis ccllectae et adumbratae opella Joannis Burii laureati poetae, tunc pastoris germ. Carponensi etc. anno vero Christi MDCLXXXV et insequentibus in ordinem redigi coeptae. Ex autographo Posoniensi. Posonii 1864. — 10. Egyháztörténeti közlemények. (Lyc. programm 1867.) Mennyire tudta tudományos képzettségét a fiatal nemzedék nevelésében gyümölcsöztetni, arról tanúbizonyságot tesz és tehet számos tanítványa, kik hálás érzülettel emlékeznek vissza a bölcs mesterük lábainál töltött órákra. Hadd szóljon itt azoknak egyike, kinek volt tanára elhunyta alkalmából a lyceumi igazgatósághoz intézett leveléből a következő sorokat ide igtatjuk : ..............Mélyen meghatott e gyászhír s szivem indulása s zeretné kifejezni valamely illető helyen azon fájdalmat, melyet kelt bennem a férfi elhunyta, és indokolni azt azon tisztelő ragaszkodással, melylyel a háládat hajdan az élőnek tartozott s azért a halottat ravatalán túl is hű visszaemlékezéssel kiséri. — Nem tudom hagyott-e személyéhez közelebb álló családbelieket? nem is ösmerem. JDe igen is tudom, hogy magasabb értelemben szellemi családja volt azon testület, melynek nagyérdemű tagja, fáradhatatlan munkatársa vala; magános életének háza, otthonos hajléka volt a lýceum, hol felavatása óta egész élete lefolyt, tudományban, maga részére s még inkább azon számos ifjabb másoknak, kiket éltetőén tudott azzal táplálni..........Évtizedek előtt — házi magánoktatásban — a hellen és római antik világ ösmeretét és átértését tudta ő belém oltani, nem szorítkozván
