Evangélikus lyceum, Pozsony, 1884
91 előtt köztiszteletben és hálás emlékezetben álló, a tanitás és nevelés terén bű és fáradhatatlan munkásnak bebizonyult, a classica philologia mezején mély és alapos ismereteiről országszerte ismert ez évben elhúnyt férfiúról való megemlékezésre. Ez Lichner Pál. A boldogult, ki másokról tudott és szeretett írni, saját életéről csak igen rövid jegyzeteket hagyott Írásban, melyeket az itt-ott megtalált egyes adatokkal lehetőleg kiegészítve a következőkben közlünk. Lichner Pál született 1816 évi deczemberhó 12-én sz. kir. Modor városában. Gymnasiumi tanulmányait szülővárosában végezte az ott fennállott evang. gymnasiumban, a bölcselmi tanulmányokat Pápán a reform, collegiumban, a theologiai tanulmányokat pedig a pozsonyi evang. lyceumban. A hitjelölti szigorlat után másfél évig magán szorgalom utján főleg a classica philo- logiával foglalkozott, azután külföldre menvén, a lipcsei egyetemen Hermann G., Haupt, Klotz, Westermann philologusok, valamint Wiener exegetának előadásait hallgatta. Ugyanott, hol többek között a hungaricumokban gazdag Pölitzféle könyvtár becses alkalmat szolgáltatott neki a hazai történelem kútforrá- sainak tanulmányozására, készült 1842-ben több hazai és külföldi szakértő buzdítása folytán a fiatal tudós első műve : „Hellen nyelvtan elemei.“ —- Lipcséből Göttingába ment, hol theologiai tanulmányait Gieseler, Köllncr, Lücke és Reiche, philologiai tanulmányait pedig Leutsch és Schneidewin vezetése alatt folytatta. Tanári pályára készülvén, a tanitás nehéz művészetét szem- léletileg óhajtotta elsajátítani, mely czélból Lipcsében a minta- szerűleg vezetett „Thomasschule“-ben szorgalmasan hospitált; legtöbbet azonban e téren Ranke Károly gymnásiumi igazgatóval előbb Göttingában, utóbb Berlinben folytatott érintkezésének köszönhetett. Hazájába visszatérve a pozsonyi lýceum felsőbb osztályaiban, egyelőre rendes alkalmazás nélkül, a hellen nyelvet oly buzgó szorgalommal és sikeres eredménynyel tanította, hogy a tanári kar ajánlatára a pozsonyi egyház őt 1843. évi ápril- hó 3-án rendkívüli tanári számmal ruházta fel, melylyel azonban fizetés nem járt, 1845. évi juniushó 13-án pedig rendkívüli tanárnak és egyúttal második könyvtárosnak választotta meg 300 ezüst forint évi díj mellett. Ugyanez évben a protestáns iskolák számára megállapítandó tanterv érdekében Zay-Ugróczon tartott tanárgyülésben tevékeny részt vett. 1852. évi szeptemberhó 5-én a pozsonyi egyház a kiváló tanférfiút, ki időközben a selmeczi ev. lyceumhoz kapott meghívást, állandóan magához kívánván kapcsolni, rendes tanárnak választotta meg. A tapasztalt tan- férfiu személyében összpontosuló közbizalom ismételt választás utján az ő szakavatott kezébe tette a lýceum igazgatóságát 1861—1868. Az általa oly forrón szeretett tanári pályáról, melynek hűséges betöltését koronként kínos betegsége következtében csakis törhetetlen lelki erejével párosult tántoríthatatlan köte
