Evangélikus lyceum, Pozsony, 1883
\ által vívott ki magának, okvetlenül szükségessé teszi annak ismeretét oly tanulmányoknál, melyek az elemi mennyiségtan határain túl esnek. Ez a tény volt oka, hogy egyes államokban (igy Bajorországban) a determinánsok elmélete miniszteri rendelet folytán már a középtanodákban is kötelező tantárgygyá tétetett. Az említett rendelet azonban nem találkozott mindenütt elismeréssel; sokan keresztül vibetetlennek tartják a determinánsok elméletének a középtanoda mennyiségtani tananyagába oly módon való beiktatását, hogy ez által a többi elvégzendő tárgy kárt és megrövidítést ne szenvedjen. A különböző szaklapokban sokféle érvet hoztak fel ellene és mellette, de a determinánsok elméletének képző erejét, tehát paedagogiai értékét, mindannyian elismerték. Annyi bizonyos, hogy a mennyiségtani tananyag terjedelme miatt, a determinánsok elmélete egy-könnyen kötelezővé nem is tehető — különösen a gymnasiumokban nem, — mindazonáltal akadhat a felsőbb osztályokban mindig annyi idő, hogy ott, hol a tárgy alapossága és az idő megtakarítás érdeke megkívánja, a determinánsokat alkalmazzuk, és ezzel tanulóink mathematikai ismeret körét mintegy befejezzük. Azon kérdésre, hogy a mennyiségtani tananyag mely helyén volna legczélsze- rűbb a determinánsokat felemlíteni, röviden azt feleljük : ott, hol mintegy önkénytelenül is reájuk akadunk, t. i. a linearis egyenletrendszerek feloldásánál. A kinek csak egyszer is volt alkalma, kettőnél több ismeretlennel biró elsőfokú egyenletrendszert az ismert módszerek bármelyike szerint feloldani, lehetetlen volt észre nem vennie a komplikált és gyakran felesleges számításokat, melyek csak le- verőleg hatnak. Az adott példák a legtöbb esetben olyanok, hogy az egyes egyenletek rendezése már maga is nem csekély munka, pedig ennek megtörténte után következik csak a tulajdonképi megoldás. Az ismert módszerek tökéletlensége abban mutatkozik, hogy ugyanazon számítást minden egyes példánál teljesen véghez kell vinni, továbbá felesleges tagok és factorok- kal kell a számolónak bajlódnia a számítás végéig. Ezt egy különös esetben megakarom mutatni. Ha az a1 x -f- ßx y -|- 2 — dj ßvV + Yí* = ö2 <*3% + ßAy + Yi %= __ 4___
