Evangélikus lyceum, Pozsony, 1883

mélyen tisztelt mesterünk előtt, hogy feltárjuk kegyelet telt szivünket; hogy elmondjuk azt, miszerint meg nem feledkeztünk és soha meg nem fogunk feledkezni mindazon szellemi jótéteményekről, melyeknek általad részeseivé lettünk; hogy bizonyságot tegyünk arról, miszerint a hivatalos buzgóság, a fenkölt kötelességérzet, a bölcs szigorral párosult atyai szeretet, a részrehaj- latlan igazságosság, mindannyi erények, melyek egész működésedet díszítik, hű emlékezetbe vésvék mindegyik tanítványod szivében; hogy ifjúságunk legkedvesebb és legszentebb visszaemlékezései elválaszthatlanúl Michaelis Vilmos, a szeretett tanár nevéhez vannak fűzve.

Szivünk sugalja, hogy mind ennek a mai örömteljes napon nyíltan is adjunk kifejezést. Fogadd mind ezért legforróbb, legszivélyesebb köszönetünket! — De hálaérzelmeink ne csak puszta elhangzó szavakban nyilvánuljanak, s kérve kérjünk, méltóztassál megengedni, hogy a mai nap emlékéül kedvencz költődnek legremekebb művét, egy honi művész mesteri alkotásaival díszítve, ezennel átnyújtsuk. — S tudva azt, hogy az atya hű működéséért és szerzett érdemeiért értékesebb és kedvesebb jutalmat nem ismer, mintha az iránta való szeretetet legkedvesebbjeire, gyermekeire is átruházva látja, még azon második kérelemmel járulunk hozzád, kegyeskedjél e szerény adományt oly értelemben elfogadni, hogy mi benned lelki atyánkat tisztelve, és igy az egyetemre menendő fiadat testvérünkül tekintve, az atyai gondokon némikép könnyithetni kívánunk.

Végre van szerencsém, egy volt tanítványod nevében, kit hivatalos kötelességei akadályoznak a mai ünnepben személyesen részt venni, ezen önkészitett művét átadni.

Ismételt forró köszönetünkhöz azon szívből fakadó kívánságot csatoljuk, hogy a jóságos isten, ki téged e mai napig testi és lelki épséggel megajándékozott, s működésedre oly bő áldást árasztott, tartsa meg drága életedet még sok számos évekig, s engedje, hogy a mívelődés szent szolgálatában fáradozó hű munkás e drága honnak még sok jeles polgárt, egyházunknak sok derék hívet, az emberiségnek sok hasznos tagot nevelhessen! —

Szóló a jelenlevők lelkes éljenzéssel fogadott beszédjének végén átnyújtotta a mai napra örökké emlékeztető ajándékokat: Goethe Faustját Liezen-Mayer remek illustratióival díszkiadásban; Motzer Ferdinand úrnak, egykori növendékünk és jelenleg bécsi