Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880

6

tásos és közkedveltségü volt. De másfelől mégis rendeltetésétől eltért, mert tulajdonképeni lényegében : a formában, kifejezésben és versalkotásban teljesen el volt hanyagolva és igy értéke határozottan csökkent. A római költők ezen gondatlanságára, és hogy úgy szóljunk vásári munkájára czélozva mondja Horatius :

Nec virtute foret clarisve potentius armis,

Quam lingua, Latium, si non offenderet unum Quemque poetarum limae labor et mora. —

—-----------. — — carmen reprehendite, quod non

M

ulta dies et multa litura coercuit atque Perfectum decies non castigavit ad unguem.

A. P. v. 289—294.

A római költészet ezen egyoldalú s hiányos fejlődésének okát Horatius abban találta, hogy egyfelől nem volt meg az első költőkben a formaérzék, másfelől, hogy a szép római nép közt akkor még nem nagy tetszésre talált. Közelebb jár a valóhoz az, hogy mindkét körülmény, t. i. mind az első költők pongyolasága, mind a közönség Ízlésének és műérzékének hiánya egy és ugyanazon okra vihető vissza; nevezetesen a római szellem sajátságos jellegére, mely a mint egyszer a gyakorlati életre irányult : ezen irányát többé el nem hagyta.

Később Hóma költői világában is pezsgőbb élet kezdett mutatkozni. Midőn a politikai befolyás és hatalom a nép kezéből kiesett és a császárokéba jutott : a költészet is megváltoztatta addigi irányát és magába zárkózottságából a nyilvános élet terére lépett. Ekkor egyszerre a költők egész rajja lepte el Róma utczáit és ádáz dühhel küzdött a költői borostyánért; ezekről mondja Horatius igen találóan :

Romae dulce diu fuit et solemne, reclusa Mane domo vigilare, clienti promere iura,

Cautos nominibus rectis expendere nummos,

Maiores audire, minori dicere per quae Crescere res posset, minui damnosa libido.

Mutavit mentem populus levis et calet uno Scribendi studio; puerique patresque severi Fronde comas vincti cenant et carmina dictant.

Ipse ego, qui nullos me affirmo scribere versus,

Invenior Parthis mendacior et prius orto Sole vigil calamum et chartas et scrinia posco.

Navim agere ignarus navis timet; abrotonum aegro