Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880

4

E nézetek mindenikében van valami igaz és elfogadható, de a költemény valódi czélját egyik sem fejti meg teljesen.

Azon nézet, mely szerint a költemény specialiter a fiatal Pisók számára készült, sok kérdéses helyet igen elmésen és világosan fejt meg, só't maga a költemény is sok eoncret vonatkozást tartalmaz a Pisókra; mégis az egész nézet hypotheticus és kissé mesterkélt. Mert Horatiusnak olyan magatartást tulajdonít a Pisókkal szemben, minőt az egész költeményből sehol ki nem magyarázhatni. Ezen kívül még mindég fenmarad az a kérdés, hogy miért bocsátkozott Horatius annyira a költészet detailirozásába, ha csak a költészet nehézségeit akarta kimutatni; aztán meg elriasztani akarni a költői foglalkozástól egy fiatal embert, kit a természet nem teremtett költőnek : erre nézve szükséges lett volna kimutatni és hangsúlyozni, hogy a költéshez természeti adomány is szükséges.

Azon nézet, hogy a költemény czélja satyrico-didactice ostorozni a hivatás nélküli költőket, már psychologiai okokból sem állhat meg, mert Horatius bizonyára érezte, hogy ily úton inkább elkeseredést mint javulási hajlamot támasztott volna, pedig ő határozottan azt a czélt akarta elérni, hogy a római költészetet helyesebb és természetesebb irányba terelje.

Igen sok igaz van azok nézetében is, kik az egész költeményt a római dráma kritikájának tekintik. Mert ez által kimagyarázható, miért foglalkozik Horatius az egész költeményen át leginkább a drámai költészettel, és hogy felállított szabályaihoz miért választja a példákat mindég a drámából, és mert ily felfogás mellett az egészben némi egységet is észrevehetni, a mi szintén vitás pont. Azonban e nézet sem fogadható el egészen, mert a költeménynek csak egy része — a középső tudniillik — foglalkozik szorosan a drámával, mig a bevezetést képező első és a befejezést képező harmadik rész ezen mint főczélt képező második részszel szorosabb viszonyban nem áll. De meg nem is érthető, hogy Horatius — ha czélja csakugyan a római dráma kritikája volt, miért kerített a dolognak oly nagy feneket, és miért hozott fel annyi általánost, mi más költemény-fajra ép úgy ráillik mint a drámára? —

Minden irodalmi jelenség, melynek Írója kora felett messze kimagaslik, két tényezőnek a reflexiója : az iró egyéni lelküle- tének és az őt környező külső viszonyokénak. Ezért minden