Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880

9

Ac ne forte putes me, quae facere ipse recusem,

Cum recte tractent alii, laudare maligne :

Ille per extendum funem mihi posse videtur Ire poeta, meum qui pectus inaniter angit,

Irritat, mulcet, falsis terroribus implet,

Ut magus, et modo me Thebis modo ponit Athenis.

Ep. II. 1, 208—214.

E czél, mely felé Horatius úgy satyraiban mint az említett két epistolában majd összefüggőleg, majd szórványos észrevételekben törekszik, több positivitással és nagyobb határozottsággal lép eló'térbe a Pisókhoz intézett levelében. Ebben görög tanulmányaiban szerzett eredményeit még egyszer akarta nemzetének figyelmébe ajánlani és a valódi görög szellemet hazája földjébe átültetni. És épen ezen didactikai czél, mely eme levél alapját képezi és mely az egész költeményen át teljes határozottsággal eló'térbe lép, adott okot arra, hogy némely magyarázó benne a költészet összefüggő rendszerét kereste.

Ámde úgy a satyrák és a többször említett két epistola, mint a Pisokhoz intézett levél tendentiája, menete, hangja és tartalma olyan, hogy nincs ok a feltevésre, mintha Horatius e levélben a költészet teljes rendszerét és a költészeti princípiumok szerves systemáját akarta volna felállítani, a mint hogy ilyet benne nem is találunk. E nevezetes epistolával Horatiusnak az a czélja volt, hogy a görögök aesthetikai képzettségét átültesse római talajba és hogy kora Ízlésének nemesebb irányt adjon. E czélból kritikája élével először azok ellen fordult, kik a rósz Ízlés tulajdonképeni képviselői voltak, kik azt szellemi müveik által tovább terjesztették és a római közönséget inficiálták, t. i. kora hivatás nélküli költői és kritikusai ellen. Mivel pedig a költészet minden ága között a dráma a legnemesebb és a jó Ízlés terjesztésére a legalkalmasabb, és mivel másfelől köztudomású tény, hogy Augusztus kora, melyet rendesen az ízlés és művészet korának tartanak, annyi költői műremekek daczára a római színházat nemcsak nem fejlesztette, hanem a mimusok felelevenítése által elhanyagolta és megrontotta : igen természetes, hogy Horatius kora költői és bírálói egyéb ferde nézeteinek szellőztetése mellett különösen a drámai költészetről, a nemzeti költészet eme parlagon heverő ágáról akarta elmondani nézeteit, előadni tökéletlen voltának okait, és javaslatba hozni javítására nehány kivihető eszközt. De hogy ezen czélját elérhesse, min-