Evangélikus főiskola, Pozsony, 1875
23 egyszersmind a tudományok mélyébe is behatnak, s az elméletet a gyakorlattal bölcsen párosítják. Az egyházat és államot illető kérdésekben, nagy szak- avatottsággal, s a mi őt különösen jellemzi a legnagyobb részre- hajlatlansággal működött, s hátrahagyott művei, melyek e térre vonatkoznak, tanúskodnak a felől, hogy egy formán szerette vallását és hazáját. Egymásután több egyházaknak volt pásztora, s mindenütt áldásos nyomot hagyott maga után mély vallásossága; sem a tudományok buvárlása, sem az utóbbi időkben beállt nagy szenvedései nem ingatták meg szilárd hitét, s rá illenek a nagy apostol ama szavai: „A nemes harczot megharczolta, a hitet megtartotta. “ Hogy mit vesztett benne az ifjúság, arról 12 évi lyceumi tanárkodása tanúskodik. Atyai vezetőnk és tanítónk volt ő nekünk! — s sziveinkben sokáig fog élni emléke azon jóságos szeretetnek, melyet irántunk tanúsított. Azon terebélyes fa pedig, mely az általa sziveinkbe ültetett mustármagból növekedni fog; bizonyára ronthatatlan emlék leszen az elhunytnak sírján. Mit szóljak az Íróról?! hisz az én szavaimnál hangosabban tanúskodnak 1 negyedszázados irói működéséről hátrahagyott művei. Erzelemdús keble már kora ifjúságában pöngetni készté a honi lantot; s majd harczi lángra gyújtó dalait zengé, majd a tört reményű honfi sóhajai rezegtek húrjain; majd vallásos érzelmei buzogtak fel magasztos hymnusokban! A mi azonban legméltóbbá teszi őt a költői babérra, az hogy gazdagítandó nemzete nemes érzelmeit, más népek érzelmeinek hív tolmácsolója lön; s ezáltal a műfordítás terén halhatatlan érdemeket szerzett magának. Az utóbbi időkben roncsolt egészségi állapota aggálylyal töltött el bennünket, s a súlyos testi szenvedések fájdalmai elfojtották a dalt ajkain; mert hisz a költő szerint: „Zönghet-e a szívnek húrja Midőn a bánat tépi dúlja S nem óva nyúl felé? Ha durva kézzel gyönge lantod Kemény sziklához paskolandod Harmonia kel é?
