Evangélikus főiskola, Pozsony, 1875

22

érdekelt s fájdalommal töltött el a gyászeset. Ott állt egyfelől a szeretó't és támaszt vesztett család; másfelől a fogyatkozásukat mélyen érző tiszttársak; — ott állt a józan vezetőt, hű tanítót vesztett ifjúság; ott állt szellemben buzgó apostolt vesztett egyház; ott állt a bajnokot vesztett haza!

Akkor, sajgó fájdalmunkban csak azt tudtuk, hogy nem bírjuk őt többé, s ezen tudat annyira lesújtott bennünket, hogy képtelenek voltunk veszteségünk nagysága felett gondolkodni; most azonban, midőn a sajgó fájdalmak helyét a kegyeletes emlékezés foglalja el szivünkben, most világosan áll előttünk a veszteség.

Nem szándékozom az elhunytnak tüzetes élettörténetét elmondani, ezt nálamnál avatottabbak már több ízben tevék, csekély erőmtől kitelhetőleg csak azon veszteségekre kívánom a tisztelt gyülekezet figyelmét irányozni, melyek halála által a hazát, az egyházat érték.

Teszem pedig ezt azon jó szándékban, hogy veszteségeinket ismerve, azon szándékunk, hogy azokat pótolni fogjuk — kivi- hetőbb leszen.

Szeberényi Lajos született 1820-ban Pestmegyében Maglódon, hol atyja lelkész volt, a ki már korán meggyökerezteté benne azon mély vallásosságot, mely őt egész életén át kisérte. —■ A vallásosság volt világitó fáklyája egész életében. — Ennek köszönhette, hogy a hányatás ama napjaiban nem csüggedt el, hanem bizalommal függött a mindeneket jól intéző gondviselésen.

Már kora ifjúságában alapos tanulmányozás által tűnt ki, s bizonyos önállóságot sajátított el, mind a tudományok terén, mind az életben.

Midőn a haza viharos napjai beálltak, egy perczig sem tétovázott, hanem nemzeti harczunk bajnokai közé állt, s védte szabadságunkat szóval, tettel. — A fárasztó küzdelmek után, a helyett, hogy pihenésre hajthatta volna fejét, iildöztetve boly- gott önhazájának téréin, s elszakíttatva családjától, kedveseitől, végre a börtönökben vált honi martyrjaink egyikévé.

És ha a jövőben elmerengek, s aggódva látnék bajt jőni a hon felé: az lenne óhajtásom, hogy adjon az ég e honfiainak keblébe honszerelmet, olyat, mint a minő az övé volt.

Egyházának azon munkásai közé tartozott, a kik, a mellett, hogy egyházaiknak valóságos pásztorai és feláldozó vezetői;