Evangélikus főiskola, Pozsony, 1870
25 tiszteletét és szeretet, valamint kartársainak rokonszenvót szerezte meg neki. Lehr tanár genialis költőnk és jeles történészünk, a mindig derült kedélyű és hálás tanítványaitól joggal mélyen tisztelt férfi, örvendetes bizalommal kezdé meg tanítását; október hónak vége felé azonban gyengélkedni kezde; mely gyengélkedés huzamosabb ideig fog ugyan tartani, ámde kímélés és türelem által könnyen legyőzhető. Épen e gyöngélkedése miatt szükségét érzé annak, miszerint előadásait egy időre megszakítsa; és a tanárok nem késtek egy pillanatig, megbetegedett kartársoknak tanórait minden fizetés nélkül az egész félévre elvállalni, minden fő- és mellék- jövedelmeket a betegnek átengedvén. Csak igy volt lehetséges, minden megakadás nélkül az első félévi vizsgákig eljuthatni. A második félévben azonban szükségesnek látszott új erőről gondoskodni, hogy az elárvult tudományok ismét előbbi terjedelmessé- gökben előadathassanak. Adamis Károly úr tanárjelölt, Lehr tanár úr tudományainak egy részét az egész felgymnasiumban elvállalni szíveskedett, és e szándékát erélyességgel s kitartással véghez is vitte és feladatát sikerrel oldotta meg. Ily körülmények közt épen nem lehet csodálkoznunk, ha az egyetemes gyűlés által megállapított és az egyes tanintézeteknek szerinte való alkalmazkodás végett leküldött tanterv nem léptethetett életbe egész terjedelmében, különösen a mi a tanórák számát illeti. Van remény azonban, miszerint, mihelyt Lehr tanár betegségéből teljesen felépült, — minek e nyár folyama alatt minden bizonynyal meg kell történnie — a pozsonyi tanintézet nem fog késedelmezni teljes erőből oda iparkodni, hogy azon ifjak, kik e tanintézetben készülnek az élet hivatására, a műveltség azon fokát érhessék el, mely az egyetemes gyűlés tantervében czéloztatik. Nem egy könnyen örvendhetett egy ágost. hitv. tanintézet oly sok nemesszívű jóltevőnek, mint épen a pozsonyi; és pedig nem csak a múlt, hanem a legújabb időkben is. Zay, Jeszenák, Skaritza, Káldy, Mossóczy, Zerdahelyi és 50 másnak neve ragyog az evang. iskola évkönyveiben, örök helyet szerezvén magoknak ezekben. Halhatatlanságot azonban csak úgy nyernek, ha e nevek évenként emlittetnek és pedig nyilvánosan az egész tanuló ifjúság és az egyházközség jelentékeny része előtt, a midőn is áldásos működésök hálásan rajzoltatik és példányképen állíttatnak fel a jóltevők, hogy az ifjúság általok hasonló nemes tettekre
