Evangélikus főiskola, Pozsony, 1869
Igazgatói jelentés. I. Történelmi adatok. Valamint az 1868/9 tanév végén fájdalommal kellett jelentenem, hogy lyceumunk legjelesebb tanerőinek egyike hosszas és a felhasznált gyógyszerek által el nem távolítható betegség miatt parlagon kénytelen heverni: úgy most azon helyzetben vagyok, hogy épen ellenkező érzettel azon örvendetes tudósítást tehetem, hogy Lichner Pál tanár teljesen fölépült, s betegségétől a karlsbadi fürdő és Kaltleutgebeni hideg vízgyógyintézet lelkiismeretes használata következtében megszabadult, el annyira, hogy szakát az egész tanéven keresztül virágzó egészségben és erőben, teljes kedvvel és szeretettel betölthette. Alapos okunk van biztosan reményleni, hogy fölépülése tökéletes lévén, tisztelt kartársunk még sokáig lesz tanintézetünk egyik főoszlopa. A legközelebb lefolyt tanév kezdetén Junker Ágost ur helyettes tanári állomásáról egy évi hivataloskodása után lelépvén, Göttin- gába távozott akadémiai tanulmányainak folytatása végett. Helyét Glatz Henrik ur, a köztiszteletben álló Glatz Jakab , hegyeshalmi lelkész és mosonyi esperes ur, szép készültségü fia foglalta el, ki hazai tanulását kizárólag lyceumunkban végezvén, Németországban két évig komolyan készült hivatására, melyet egy év óta ritka tapintattal és buzgó kötelességérzettel folytatott. Működésének köre annál tágabb, mivel nem csak az algymnasium több osztályában működött, hanem az első évi theologusoknak is az új szövetséget magyarázta; és pedig mindenhol oly kitűnő sikerrel, mely semmi kívánni valót sem hagyott. Ha csupán iskolánk javát vennők tekintetbe, azt kellene óhajtanunk, hogy ezen épen úgy didactikai, mint paedagogikai tekintetben kitűnő erő jövőre kizárólag gymnasiumunk első osztálya számára biztosíttassák, hol az egész gymnasiumi képzettség alapját kell megvetni. De Glatz ur, ki tudományosságának már eddig is oly szép jeleit bizonyítá, többre lévén képes, igen természetes, hogy fensőbb hatáskörre törekszik, melyet föl is fog ta
