Evangélikus főiskola, Pozsony, 1868
25 tanár, bár években már előrehaladott, eltökélte magát, az igazgatóságot, minden terheivel s törvényes előnyeivel együtt, ideiglenesen, és pedig csak egy évre, magára vállalni, s mindazon, nem csekély fáradalmaknak, melyek azzal össze vannak kötve, magát alávetni. A dolog annál bajosabb volt, mennél több időt, fáradságot és munkát igényelnek azon tudományok, melyeket Fuchs tanár előad, s mennél kevésbé vala lehetséges azoknak egy részét más valakire átruházni. így kezdődék az év az ideiglenes igazgatóra nézve élénk gondok között; mindazáltal a czélt, melyet elérni törekvénk, tudniillik az iskolát rendes folyamatban megtartani addig, a mig vagy az állam, vagy az egyetemes egyházi gyűlés, vagy a helybeli gyülekezet fölötte véglegesen határozand, — anélkül hogy az események folyamát egyes újitások által elvéteni akartuk volna, az összes tanári kar lelkes közreműködése által gyámolíttatva, meglehetősen sikerült elérnünk. Szekcső Tamás úr halála után elhatározta magát a helybeli convent, hogy a megürült állomást egyelőre nem véglegesen alkalmazott tanítóval fogja betölteni, hanem inkább két fiatal embert, mint helyettes tanárt, alkalmazand, a kik részint azon tantárgyakat, melyeket Szekcső az I-ső grammatikai osztályban előadott, magok közt elosztanák; részint azon tudományszakoknak a felsőbb osztályokban való tanítására vállalkoznának, a melyekben szükség esetére, mint helyettesek fognának működhetni. Ezen terv a tanoda részére valódi nyereményt helyzeti kilátásba, a míg megtörténhetnék, hogy a theologiai tanárok valamelyike igazgatóul megválasztathatnék, a ki azután, leczkéitől részben felmentve, teljesen igazgatói teendőinek adhatná át magát. Megválasztattak pedig Junker Ágost és Glatz Henrik urak. Az előbbi az állomást elvállalta, az utóbbi sem utasitá ugyan vissza, de kikérte magának, hogy még egy félévet Heidelbergában tölthessen, a mi neki meg is engedtetett; azonban a félévből egész esztendő lett. Junker úr maga maradt tehát s Szekcső úr összes teendőit át kelle vennie. Ő azokat a legjobb akarattal, komolysággal és buzgalommal kezdé meg. Működését siker követé, s talán egészen ezen hivatalának szentelte volna magát, ha megengedtetik vala neki a tanári vizsga letevése a nélkül, hogy előbb valamely külhoni akadémián leendett. Tehát ezen erő is elhagy bennünket, s a nt. Convent legközelebbi feladata leend, vagy teljesen keresztülvinni a két helyettes
