Evangélikus főiskola, Pozsony, 1865
16 Kérem őket, könnyítsék meg a nagylelkű bizalom által rám hárult terhet , melylyel engem az érdemetlent annyira megtiszteltek, az által, hogy nemesszivüségük mértékét gyöngeségem iránt engedékenységgel és hosszutűrő elnézéssel töltsék be. Én érzem azt igazán, mennyire van okom ez őszinte kérést újra meg újra ismételni. Hasonlót kérek önöktől is, tisztelt tiszttársak. Ha félve és méltó aggálylyal lépek önök körébe, hol a tudomány avatott bajnokai mellett helyt foglalni van csekélységem hivatva; hadd enyhítse és szelídítse ezt az aggályt az a kedves remény, hogy engem — az ifjút, a tapasztalatlant — önök atyáskodó szíves figyelme, elnéző türelme és tapasztalatdús tapintata fog uj pályám nehézségei közt útmutatóként vezetni. Végső szavam önökhöz, ifjú barátim. Legyen elég, hosszas és tán e perczben épen én tőlem nem legillőbb buzdítás helyett, a költő mondását juttatnom önök eszébe : — ,,Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. Es tudod az erő micsoda? Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.“ Ha e szavakat választják önök is jelszavukká, meg vagyok győződve szivem mélyiből, hogy meg leszünk egymással elégedve. Taxit Deus! Lehr Zsigmond, tanár. 0 š
