Evangélikus főiskola, Pozsony, 1861
7 Magam állapattia feleol is hog kevés beszédei ne iriak, nem tűrhetem: számlálhatatlan sok károkat vallottam az hajdúk és teo- reok jeovetelekor: minden jószágom elveszet, valami az varas kerítésén kíveol volt, minden lábas marhám, eokreim, teheneim, johaimis, sertés marhám mind prédára keolet. Jó lovaimat el ragadozták, csűreimet elégették, csak Isten gieozné elé számlálni. Ezek után Isten öli csapást bocsáta reám, véletlen az szél az égik csííreom kapuját reám szakasztá, ki miat keozel esztendeig feküt- tem és meg is sántultam, mert az csipémbeol az forgó csontot ki üteotte és nem futták beliére igazítani az tudatlan barbéliok. Akor volt raitunk az teoreok, tatár, hajdú, és nem hozathattam másunét orvost magamnak. Ez után az úr gazdám asszont elvá- lasztá teolem és magához vévé. Voltam eozveg’lésben 2 eszten- deigh 3 holnapigh, elunván az sok házi gondviselést most háza- sottam megh. Az iir mutatót eg’ szegén niomorult eozvegi aszont, kedvem szerint valót, az másikhoz hasonlót, ki légién szent nevének tisztességére lelkeonk idveosségére és az ecclesiának épülé- sire. Az leániaimnak ketteit imár elházasítottam, az eoregbiket Komáromba attam jó renden való feo embernek, azvitézlö Stepph Mártonnak, másikat eg’ iffju legénnek, ki velem lakik, Pataj János deáknak, alföldi Duna melleid. Az magiar bibliának kiniom- tatása feleol azt Írhatom kegielmednek, bogi imár ismét újonnan kiniomtatták Bártfán és el is végezték *), de nem szinte öli kedvesen, mint az visoli niomtatás vala. Az dietionarium, kit kegiel- med edalt, igen felette szűkén érkezik hozánk. Én meg eg’nél teobbet nem láthattam benne, nem tudom, hova oszlot el, hogi iľ ritka. Bizoniára kedves volna, ha kaphatnák. Most bővebben nem irhatok foglalatos dolgaim miat, hanem mégis intem és kérem kegielmedet, jeojeon megh kegielmed ez mi niomorult feol- deonkre, az kegielmed liazáiába, hol kegielmed kedves dolgot cselekeszik Istennek eleotte, hogi szolgálhasson szent nevének tisztességére, ecclesiának épülésire és atiádfiainak épületire. Es *) Másképen beszéli a dolgot Miskolczi István 1607 jul. 20-kán Molnár Alberthez kelt levelében : „Az Bártfai elkezdet Biblia niomtatását félben hagyatták az niomtatóval; mert igen kezdette volt ubiquitarius módra vesztegetni, és immár az papirosában borsot és egiéb ezféle morhát árulnak: azért ha kd mostan kimondatná , nem lenne kd munkáia szidalmas. Sok keresztién embernek az kd intentióiát megmondottam, és felette igen dicsérték az kd kívánságát.“ Ha jól tudom, a sárospataki könyvtárban vannak a bártfai magyar bibliának csonka maradványai.
