Evangélikus főiskola, Pozsony, 1861

4

L

Remus György, nürnbergi ügyvéd, Molnár Albertnek 1608. juliushó 19.

Azt írod jun. 14. kelt leveledben, hogy S ám uel 1. könyvének utolsó fejezeteit nyomatod mostan. Bizony vas szorgalmú ember vagy te istenes fáradozásodban honi egyházad javára; többet izzadsz Herculesnél, kivált ezen kiállhatlan forróságu napokban. Te azonban már föl sem veszed, annyira törődtél a munkának. Tündökölni fognak mint az égi nap (Dániel szerint) a nemzet tanárai a jogosságban és a díjosztó viadalbíró Isten jutalmakkal ékesíti majd őket. Csak tovább jó kedvvel! Hazádnak rendületlenül légy híve, a hol teljes, szilárd és állandó a béke és a vallás- szabadság. September havában országgyűlés lesz Pozsonyban, n. Mátyás Magyarország királyává koronáztatik. Ausztria, Morva tényleg szinte Mátyásé; Rudolf császár a puszta czímeket tartja meg holtiglan. Silesiában az evangélikusok még üldöztet- nek. A császári udvarnál a hatalmaskodók a régiek. Csehország hihetetlen módon el van nyomorgatva, csigáztatva; a garázda katonaság embert, barmot, szent helyeket, főúri várakat, városokat és falvakat iszonyú kegyetlenséggel pusztított. A győzelmes Mátyás ünnepi diadallal vonult be Sz. István templomába 30 kürtössel és számtalan zenészszel a népnek örömriadozása között. Általában reményelik az emberek, hogy a helyreállított vallás- szabadságnak gyümölcseit dúslakodva fogják élvezhetni. Adja Isten, hogy ne csalatkozzanak! — Isten veled, te egyházadnak oszlopa, hazádnak fénye. Remusodat, ha megérdemli, ezentúl is szeresd.

II.

Remus György, Molnár Albertnek 1608. september 8. Hanauba.

A szent irók méltán dicsérik azon daliákat, kik az Isten hadaiban küzdének és az Úr dolgát serényen tevék, nem tágítva gyávaságbul sem jobbra sem balra. Ilyen magasztalást te is érdemelsz, ki a magyar szent Írást nyomatod szorgalmasan és magyarázod rövid jegyzetekkel hontársaidnak. Az Úrnak szőlejében buzgón dolgozol, miolta Hanauban lakozol; magadnak nem kívánsz hiú dicsőséget, csak honod egyházának javát munkálod.