Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
19 Hízelkedő zengéssel éltet önt; S a nyűgöt, mely közt kényesen lebeg, Érezni nem, de csak gyanítni hagyja.“ Berzsenyihez Kazinczy. Azonban a beszéd eddig előterjeszteti természetadla sajátságait közönséges tehetség is feszültebb ipar mellett sajátjává teheti. Hanem vannak nyelvfonnák, melyeket a társulati és műveltségi viszonyok eredményeztek. Ugyanazon gondolat másként a kunyhóban, másként a palotában zeng; s amott, itt is másként, a mint vagy az aljasság fetrelméből, vagy a nemesség tisztaságából növi ki magát. Van póri és fényeskörű aljasság: van kunyhói és saloni nemesség. Ilyenek, a mint nem a természet egyszerűségei, úgy nem is tanulhatók meg pusztán a természeti viszonyokból. Gondoljunk csak a Goetheféle bókmesterre! vagy elkényeztetésükben, akaratosságukban minden illendőséget átlépőkre! ,,Ut in vita, sic in oratione, nihil est difficilius, quam, quid deceat, videre: quod tamen unum est, quod tradi arte non possit.“ Cic. Orat. 21.; de Orat. 1, 29. A belső és külső tökély a dalma általános jelessége. Tapasztalati tény, hogy némely beszéd elszenderít, más pedig velőkig is hat, és mint a szél a felhőt, lendíti a szíveket. Érvényes ebben is a természeti törvény: a minő az ok, olyan az okozat. A mely beszéd, bár magában szabatos, a tartalomnak csak felületét s mintegy körvonalát kezeli, és központjáig nem hat, az a hallgató vagy olvasó felületén is csak mintegy elvonul, s hatása csak csekély, csak múlandó. Kérdés tehát, miként lehessen a hallgatót vagy olvasót beszéddel mélyebben és lartósabban meghatni? Miként eszközölhetni, hogy a rajta tett hatások ne legyenek mint a vizen történt mozgások, melyek önként beállnak; vagy a jég hátára Írott betűk, melyeket eltöröl a meleg: hanem hogy maradjanak, mint a viaszba nyomott képek? Erre a felelet szokott lenni, hogy a magában szabatos beszéd tartalmilag ne legyen felületes vagyis körvonalos, hanem mély és központi. Szabad legyen berekesztésül a beszéd tartalmi felületességét és mélységét felvilágosítani. A szeretet másnak szolgálni s magát másért feláldozó lelki vágy. A hazaszeretetrőli beszédben szólhatok inkább mások-, a király, a polgártársak, a hontörvények és intézetek, mint önmagam eránti jó indulatról: mert a haza mint hajó, és az ép hajón, épek mindnyájan: szólhatok tehát hazaszeretetnél úgy egyesekről, mint a közről. Hanem felületes mégis és csak körvonalos lesz a beszéd, ha a honszeretet mélyebb mozzanatait föl nem mutatom. — Egy fokkal mintegy közelebb szállók a közép ponthoz, ha inkább a lelki, mint a testi tulajdonságokról szólni fogok: mert lelki nyeremény nemcsak magában nemesb a testinél, hanem jól értelmezve még a testi boldogságnak is legbiztosb tényezője a lélek. — Még ennél is lejebb és közelebb hatandok a központhoz, ha a hon eránti törekvésekben a tiszta erkölcs áldottabb voltát felmutatom a tudománynál. Nem, mintha meg nem állna a tudomány az erényes jellem mellett; hanem, minthogy tudomány erkölcs nélkül, inkább pártoskodó és rombolónak, mint egyeztető és ápolónak bebizonyult lenni. — S ha elvégre felhozom, hogy az emberi törekvések egyedüli él2*
