Grundsteinfegung lycealgebäude - melléklet, Pressburg, 1855
41 Csendes, mint a vihar után szokott lenni ; Habjainak mérge nyugtot ad a korlát És előítélet sötét szikláinak; A száműzött szellem kereshet új hazát. Némely visszatérő fuvalmára felel Már csak egy-egy bátrabb, nemesb honfikebel. 8 e kedves hazának lelkesebb fiai Csendben, zajtalanul nagy eszméknek élnek. Jeriink rajtok végig, hogy láthassa szemünk, Milyen látnokai az új ébredésnek S számosak, dicsőek a szép jelenetek: De a legszebb itt van, ide tekintsetek! E testvérépület teremtői szóltak: ,,Egy hatalmas eszmét érzünk kebelünkben. Istennek szent lelke világokat hódít: A sötétség már csak hírére elröppen; Szent, nagy mint a vallás, ragyogó mint a nap, És a hova terjed, mint a villám lecsap. Építsünk' hát neki állandó fénylakot, Nagyot adjon kiki csekély erejéből, Hozzon rá mindenik, a ki mennyit csak bír, Ha nem elég, ismét, mig a lak felépül; Hadd legyen igazi tudásnak forrása, Mely a honi szomjas téreket áztassa.“ 8 építettek neki állandó fénylakot, Nagyot adott kiki összes erejéből Hozo tt rá mindenik, a ki mennyit csak bírt, Ha kevés volt, ismét, s ím a lak felépült; És lett az igazi tudásnak forrása, Hogy a honi tikkadt téreket áztassa. Áldott földet, eget, gazdag hegyet, folyót, Az van, nem kívántam neked, jó nemzetem; De fényed s nagyságod ily szent intézetét Mindig égő hévvel és vágygyal öleltem; A mely szabad lelket adjon, nemesítsen, És gyönge emberből Jehovát teremtsen. 3**
