Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853
8 azok is, kik akármely ok által akadályoztattak eddig reményünknek megfelelni, módjuk s tehetségük szerint fogják tanúsítani keresztény bőkezüségöket azon tanoda iránt, melynek ujonti fölvirágzása s szilárdítása méltán az egész magyarhoni evang. egyházat mélyen érdekli. Minden, bármily kis adomány, mint folyamodványunkban szentül ígértük, azon meggyőződéssel, hogy tiszta, az evangeliom és tudomány fentartása és előmozdításáért hőn-buzgó szívből jő, hálásan elfogadtatik és a kijelölt célra híven és lelkiismeretesen fog fordíttatni, maga idejében pedig külön és összesen a nemes adakozók tudomására jutand. Ezen fogadásunkat már most teljesítettük volna, ha tanácsosabbnak nem látszanék a többi adományok érkezte után külön emléklapban egyszerre eleget tenni ebbeli kötelességünknek. Addig is foganatosítsa a szeretetnek istene áldáskivánatunkat, melyet minden kezeinkbe érkezett segélyajánlatra külön hálanyilvánitásban az illető t.c. adakozóhoz juttatunk.I4) Berekesztésül szabadjon az iskolának forró háláját kijelenteni a helybeli lelkes buzgalmu egyházi község iránt. Szükségtelen hosszú magasztalás ott, hol annyi áldozatkészség és fáradozás tanusittatik, mint azt a pozsonyi egyházgyülekezet, áthatva a vallási és tudományi képzés szeretetétől, a kebelébeni főiskola üdvére s ezáltal az összes honi evang. közegyház hasznára régtőlfogva s leginkább ez utolsó két évben kimutatta. Legyenek ebbeli érdemei a távolabbaktól mint a közellevőktől elismerve s az utódoknak hálás emlékezetébe is ajánlva. Igenis közelismerésre s részvétre méltó a tanügy iránti olyan buzgalom, minőnek tanúja s lelkes résztvevője minapi egyházi gyűlésünk volt, midőn egy jámbor polgári szőlőmi vés az iskola ápolását szorgalmazó szózatát eképen fejezte be: „ha kell, hogy iskoláink fönálljanak és virágozzanak ezentúl is s a tanárok szeretettel és örömmel folytassák áldáshozó hivatásukat, úgy nekünk annálinkább kell kitárnunk szeretetünk gazdagságát fiatalságunk iránt és egyesült erővel födeznünk az iskolák kiáltó szükségeit. Egyházunk élete és léte csupán iskoláink élénk és áldáshozó működése által biztosíttatik. Mindenki, még az is, kinek nincsen saját gyermeke a tanodában, érdekelve legyen az ifjúság által; hidegségünk és részvétlenségünk által azon intézet iránt, melyben a serdülő nemzedék neveltetik és képeztetik, elhanyagoljuk a legszentebb kötelességet, melylyel neki tartozunk, s magunkra vonjuk kortársainknak és utódainknak átkát. Ezért, szeretett egyházfeleim! meg ne feledkezzetek tanodáinkról.“ hitem tanintézeteit felsegélésére I elkiisméretileg lekötelezve vagyok. S több más ily örvendetes értelmű kifejezésekkel. Átveszi a beküldött adományokat a főiskolának pénztárnoka Fuchs Albert, Iyceumi tanár és az iskolának háláját külön nyomatott, az igazgató és saját aláírásával ellátott lapon azonnal a t. c. adakozónak kinyilatkoztatja. Legjobb s legbiztosabb beküldési út a cs. kir. posta, ha az adomány egyenesen a pénztárnok- vagy az igazgatóhoz intéztetik. Az érintett hálaemléklap minél teljesebb szerkesztése okáért, nagyon óhajtjuk, hogy a segélyajánlattal együtt egyúttal a t. c. adományozó neve, jelleme és lakhelye közöltessék.
