Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853

Végre Odysseus, kit Kirke és Kalypso istennők óhajtanak férjül, Ámde az ő szívét soha sem bájolta szerelmök hanem Honnáról kiszökő csak egyetlen füstgomot — óhajt Láthatván meghalni. Ennyire honja s szüléi fölött nincs semmi szerelmesb Férfiúnak, bármelly dúsgazdag házban időzzön Más országokban, ha szüléit látnia tiltva! A phaiakok gondolat sebességű hajóján szállítva Felserkeni ezalatt honnában s rája nem ismert Rég tovaléte miatt . . . nem tudta. Milly haza, melly nemzet, mi lakókkal híres ez ország. Mert Athene elködözé, hogy ne ismerjen legott honára, A mellynek van elég búzája, terem bora; folyvást Járja dűlőit eső s termékeny harmatok; áldott Kecske s ökörtanya is; szebbnél szebb erdei; vígan Csergedező patakok szelik évhosszanta keresztül. A mint Athene Ithakának nevezi, felvidul hazája nevén Nem szólván egyenest, hanem eltérengve beszélvén, Mindig fortélyos tervek szeretője halában. Azután jámbor kondásával és levente fiával, — előbb mmdenike, még Penelope előtt is sok valót és még több valótalant összemesél, valószínnel kendvén sokféle koholmányt — halálos bőszül forral a hőslői 5 6) fejekre. De térjünk még egyszer vissza Troja alá. Hadriadó e) Diomedes har­sány vagy harsonya hangon serkenti csatárait röpke szavakkal, szárnyas vagy repülékenv igékkel lelkes erőt ihlvén beléjök; a gyávát szútyongatja dorga beszéddel. A daliák vállait sárig vagyis sárga oroszlán bőre fedi kacagányul, a föld alattok porhó és porhanyu, a hősök közt van sok jótékony, több kártékony, leg­több csudatékony. A fellegtorlasztó vagy felhőtoroló Zeus, ha verőfényt akar, a lég derüzű Boreast küldi elosztatni a borút. A hizodalmas bika főre a balga nézet, mire az ember azt mondaná,hogy nem ember gondolta, sete. A véknya lepelben hozzá jött ezüstlábu Thetisnek a bicegő, biccentő Hephaistos ven­dégeit adat elébe, azután tisztára törli szivacscsal Izmos nyakszirtját valamint a szőrtanya mellet, hogy látogatóját illő tisztelettel fogadhassa. A csorva-homokos Pylosnak legjava fejedelme, a messzedicső, jó­zanokos Nestor a bájajakú, ékesszózatu vén A kinek édesben folytak le beszédei méznél lenne talán képes mérkőzni Szabó Istvánnal. A magyar nyelvnek szemefénye az ige.Ennek gazdagítása körül fordítónk a szent írásnak azon elvét követte, mely szerint a sokkal bírónak még több adatik. 5) A melléknevet fordítónk igen ügyesen tudta használni főnév helyett úgy, hogy ez által sok kifejczésbeni keménységnek Yette elejét. Azt ugyan tudva tudjuk, hogy hazám istenei és hazai istenek valamint magyarok istene és magyar isten nem egy, 6) Ez nem roszabb jelző, mint Vörösmartynál harc ijedelme Dobó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom