Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Nikodém Gabriella: Hajdanvolt egyesületi és szövetségi élet
Szövetségi kirándulás Budafokon, 1936 Bélyegmúzeum bélyegvizsgálatának kérdései, nemzetközi bélyegcsere-forgalom, ifjúsági bélyeggyűjtők különleges támogatása. Emellett elhatározták az évenkénti értekezletek rendszeresítését. A postával való kapcsolatokat sokáig terhelte az 1920 decemberében létrehozott Bélyegértékesítő Iroda működése, amely deviza-beszolgáltatási kötelezettség nélkül vihette külföldre a bélyegeket, ugyanakkor a forgalomból kivontakat irreálisan magas áron adta a belföldi bélyeggyűjtőknek. Ezzel kapcsolatban az első eredményt 1928- ban sikerült elérni, mikor május 1-jétől a Bélyegértékesítő Iroda megszüntette az addigi 10%-os felárat a belföldi forgalomban, és a külföld felé 5%-ra mérsékelte. Teljes győzelmet pedig az jelentett, amikor 1938-ban elérték, hogy a Bélyegértékesítő Iroda többé nem adhat el külföldre bélyeget, így ez a magyar bélyegkereskedelem privilégiuma lett. A gazdasági válság következtében bevezetett valutazárlat kérdésében, ami szinte lehetetlenné tette a külföldi bélyegcserét, a Magyar Nemzeti Bankkal jutottak egyezségre, amennyiben a kérdést kölcsönös engedmények alapján előbb szabályozták, majd a bélyegek külföldre való kiküldését újra engedélyezték. A szabályozás első eredményeként a külföldi bélyegcsere engedélyezésével a bank a szövetséget bízta meg. A szövetség csak saját tagjai számára adta ki a küldeményekhez csatolandó kék tanúsítványt, amellyel minden tag havonta 200 pengő összértékben, de legalább négy országba szóló négy küldeményt cserélhetett, tehát ugyanazon országba havonta 50 pengő értékben lehetett küldeményt juttatni. A könnyítés Belgium, Portugália, Svájc, Svédország, Spanyolország és Szlovákia vonatkozásában élt. Nem szövetségi tagok a Nemzeti Banknál esetenként szerezhettek csak engedélyt. A zárlatot 1938 márciusában oldották fel véglegesen. 197
