Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009

Nikodém Gabriella: Kass János színes világa

nézve úgy tűnik, sikerült megtalálni a legkisebb közös többszöröst, vagyis felfedezni azt a nyelvet, amely még és már éppen közös nyelve gyermeknek és felnőttnek. A végtelenül egyszerű vonalak jó ismerőseink az életmű elemeiből, itt azonban nem rézbe karcolva, hanem színes ceruzával húzva kelnek életre a papíron. A színvilág a gyermeké, aki az elé rakott halom ceruzából biztosan nem a feketét, a szürkét vagy a barnát emeli ki először. Piros, kék, sárga, zöld vonalak és foltok a közös nyelv írásjelei, amelyeket Kass János ugyanolyan játszi könnyedséggel kezelt, mint a többi képzőművészeti és nyelvi technikát. Ez biztosítja az elmaradhatatlan eredményt, a megértést a kommunikációs folyamat másik oldalán. A párbeszéd izgalmas képi megjelenései az 1992-ben kibocsátott, Az ifjúságért bélyegsor címletei, amelyeken valódi gyermekrajzokat komponált egységbe. Rendkívüli sokoldalúsággal juttatta el hozzánk üzeneteit. Nem lehetünk eléggé hálásak, hogy kifejezési formái között a bélyeg mint kisgrafika is szerepelt, így ugyanis művészete nem pusztán a beavatottak kiváltságaként, hanem minden ember közös kincseként él, mindennapjaiban van jelen.

Az 1979-ben kibocsátott Nemzetközi Gyermekév elnevezésű két bélyegsorozat darabjai közeli rokonai könyvillusztrációinak. A magyar bélyegkibocsátásban szokatlan módon egy esztendőn belül került kiadásra, kétféle megközelítésben dolgozva fel az ENSZ által meghirdetett világeseménnyel kapcsolatos elképzeléseket. A soroknak nemcsak a témája, grafikai megoldása is különböző, mintegy hangsúlyozva az azonos kérdésre adott kétféle válasz eltérő voltát. Az első három bélyeg február 26-án jelent meg, címletein a gyermek számára legfontosabb tájékozódási pontok, a játék és a család, valamint a különféle nemzeteket képAz ifjúságért bélyegsor címletei, 1992

Nemzetközi Gyermekév, első sorozat, 1979

179