Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Halász Alexandra: Korok ruhái bélyegképeken
rázolásaival mutattuk be. Végül az utolsó tabló a divat ünnepléséről szólt: híres divattervezők kreációi, vázlatrajzok, szépségversenyek, divatbemutatók, ékszer- és drágakő-világkiállítások, divatkatalógusok, extravagáns öltözetű előadóművészek bélyegtémaként való megjelenése bizonyítja, hogy mennyire fontos része mindez világunknak. A bélyegek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy az ábrázolások történetileg - amennyire ez lehetséges - hitelesek legyenek. Nem is olyan könnyű feladat ez, hiszen számos korból nem maradtak fenn hiteles, korabeli ábrázolások, így például az ősember viseletéiről sem. Más korokból származó, idealizált képként él az emberekben a páncélos vitézek megjelenése. Az Ószövetség történeteit a festők rendszerint saját korukba ültetve jelenítették meg: gyakori, hogy az ókorban játszódó történet szereplői reneszánsz öltözetben, környezetben láthatóak a festményen, így a festményt témájául bemutató bélyegképen is. Az utókor romantikus, historizáló fantáziája átszínezte a múltat a vikingek vagy éppen a honfoglaló magyarok esetében is, ezt a tényt igyekeztük figyelembe venni a bélyegek kiválasztásánál. Kifejezetten kerültük a megtévesztő ábrázolásokat, a vikingek például a közhiedelemmel ellentétben sohasem viseltek szarvakkal ékesített sisakot. Különösen érdekes, ha a régészeti leletek alapján készült hiteles viseletrekonstrukció és a romantikus képzelet alkotása egymás mellett szerepel, mint az 1996-os Bélyegnap blokkon és bélyegpáron. Itt a Képes Krónika miniatúrája, illetve Székely Bertalan Vérszerződés című festményének részlete mellett ott láthatjuk a régészeti kutatások alapján készített ábrázolásokat is. De miért is öltözködnek az emberek? Nem pusztán a hideg vagy a szél elleni védekezésül! Az egyiptomi fáraók, Mátyás király udvarának nemesei, Napóleon korának hölgyei, a viking harcosok vagy az afrikai szavanna lakói egyaránt fontosnak tartották megjelenésüket, pontosabban azt, amit kifejezni szándékoztak vele. Hiszen a ruházat egyben üzenet is, egyfajta kommunikáció a többi emberrel: Nézzetek rám, ez vagyok én! Napóleon jellegzetes háromszögletű kalapja, Churchill keménykalapja, a királyok koronája, a szamurájok pazar harci sisakjai messzire hirdették tulajdonosuk üzenetét: Itt vagyok! Tulajdonképpen a világ legelsőként kiadott bélyege, a híres brit Black Penny egyben a világ első, viseletét bemutató bélyegének is tekinthető: Viktória királynő hajviselete igen jellegzetes, nemkülönben a koronája! Máskor épp az elrejtőzés a cél, a katonák ma már terepszínű öltözéket viselnek, és üzleti tárgyaláson, a menedzserjelmezben is mindenki egyforma - de azért kivillan egy- egy Londonból rendelt egyedi mandzsettagomb, márkás karóra. Ezek a részletek természetesen a bélyegképeken is megfigyelhetők. A társadalmi különbségek és a gazdaságipolitikai változások nemcsak az üzletemberek, hanem a gyermekruhák világát is meghatározzák. A Magyar Nemzeti Múzeum Textiltárától kölcsönzött gyermekruhák, amelyeket a kiállítóterem bejárata melletti üveges szekrényekben állítottunk ki, a felnőttek világáról meséltek - kicsiben. Hiszen a pöttöm termetre szabott magyaros mente és tollas csákó, fakard éppúgy egy történelmi kor tükre, mint az ötvenes évek nyugati csomagból kapott, majd ügyetlen kézzel gyermekméretűre átalakított holmija. Volt idő, amikor ez a viseletkommunikáció sokkal inkább egyértelmű volt, mint ma: azonnal lehetett tudni például, kinek érdemes és szabad udvarolni - innen ered a pártában maradni kifejezés -, és ki kockáztat véres párbajt, ha mégis megteszi. Még a metakommunikáció, a testbeszéd is összefonódik a viseletkultúrával: párbajkihívást jelentett, ha valakinek arcába vágták a kesztyűt, és az illető vállalta a kihívást, ha felvette a kesztyűt. Ezekre a régi szokásokra még mindig emlékeztetnek mai közmondásaink és szólásaink 172
