Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Szabó Jenő: Volt egyszer egy Konecsni-centenárium
saját, de nem öncélú vízióikkal a többiek vizuális környezetét. A plakáton belül leginkább az idegenforgalmi tematikával hagyott mély nyomot a kortársak emócióiban, de a szakma értékítélete és a kollektív emlékezet egyaránt megőrizte az áruplakátok legsikerültebb ötleteit is. Konecsni hamar túl tudott lépni mesterei árnyékán, és a műfajban amúgy is küszöbön álló szemléletváltás élére állt, s teremtett a lassan kiüresedő, kissé hideg fogyasztói racionalitást sugalló, tisztán konstruktivista megoldások helyett élettelibb, a népi romantikából, a szintén divatcikké és divateszmévé váló folklórból, valamint a klasszikus művészet motívumkincséből is építkező új plakátstílust magyar földön. A friss szemlélet külhonban is visszhangra talált és korszerűnek ítéltetett, rangos nemzetközi kiállítások díjait nyerte el műveivel az 1930-as években. A felszabadulás után a nemzeti eszme helyett az emberiség nagy eszméje felé fordult, s az örök értékek (szabadság, társadalmi igazságosság, szolidaritás) igéből testté válásán fáradozott, amíg hihette, hogy valóban ezt a célt szolgálja. 1945-től számos politikai plakátot készített, sokak számára ő tette fel- foghatóvá az illúziót, amely azonban jórészt csak partikuláris, hatalmi érdekeket szolgált a társadalmi többséggel szemben. 1948 után megérezte a „munkásököl-vasököl” egyéniséget, szuverenitást szétmorzsoló szorítását, azt, hogy a művészet sem lehetett szabad. Amennyire képes volt rá, próbált változtatni látásmódján, s ennek megfelelően az új esztétikai követelményeknek megfelelni. A plakát is elvesztette alkotói tevékenységében kiemelt helyét, mert új műfajok adtak megélhetést az új rendszer valóságától mindinkább elidegenedő művésznek, de élete utolsó hónapjaiban is elkísérte, mint örök szerelem. A bélyegtervezői életmű legjobb tudomásunk szerint csaknem teljes anyagát láthatják a kiállításban. A helyhiány okán maradt ki néhány, az összképet egyébként nem csorbító terv és vázlat. Az 1930-as évek végén próbálkozott először a legkisebb méretű műfajjal. Azt, hogy mennyire nem volt idegen tőle ez a lépték, szemléletesen illusztrálja a hasonló nagyságú plakátvázlatok sokasága. Számos ötletet vázolt fel kicsiben, és a számára nem kielégítőket szisztematikusan kiszórta, majd a rostán fennakadtakat dolgozta ki alaposabban, végül a legjobbnak tartott kompozíciót adta ki a kezéből, küldte be pályázatra. Az első próbálkozás mindjárt sikert hozott Konecsni György számára. Az 1940. évi Művész sor után a háború közelsége, majd valósága más tematika felé vitte, ám a plakátoknál alkalmazott eszköztárat a postai értékcikk területén is felhasználta. A legjellemzőbben az 1941. évi Repülőalap II. sorozat egyik változata tanúskodik erről. A repülőgép modernitása mondhatni égbekiáltó kontrasztot képez a millennium óta formálódó és a harmincas évekre kiforrott csikós, gulyás romantika figuráival. Még ha-véleményünk szerint joggal - nem is lett belőle bélyeg, kiválóan példázza a Konecsni fejében zajló nwfvwfffw A Művész (1940), a Királyok (1942) és a Nagyasszonyok (1944) sor egy-egy címlete 159
