Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Bartók Ibolya: Nagy elődeink: Nádasi Tersztyánszky Ákos
szesülhetett abban a szégyenteljesen minimális összegű nyugellátásban, amelyet az elkövetkezendő években a nyugdíj megvonásokat felülvizsgáló 14/1956. számú kormányhatározat értelmében az érintett, hasonló sorsú, még életben lévő személyeknek utaltak ki.81 Részesül viszont az utókor megbecsülésében, bizonyítékaként annak, hogy bár változnak az idők, s a szerencse is forgandó, az érték az örök, az mindig érték marad. Hiába fedik el a történelem viharai, egy alkotó élet eredményeit nem fújhatja el az idők szele, csak leporolhatja, illetve időről időre felszínre sodorhatja. Ez a rövid írás is ezt kívánja szolgálni, feléleszteni Tersztyánszky Ákos emlékezetét, elmondani róla újra mindazt, amit a postaintézmény krónikásai nyomán és a szaklapok összegyűjtött adatai alapján elmondhatunk, s amit mindehhez a néhai hagyatékgondozó feleségnek és a hagyatékőrző nevelt fiúnak köszönhetően hozzátehetünk. S mindezek után, ha szembe állunk Tersztyánszky Ákos életnagyságú, a Postamúzeum állandó kiállításában szereplő festményével, úgy érezhetjük, ismerjük életpályáját, legalábbis annak főbb állomásait.82 Ebben természetesen nagy része van a nevelt fiúnak és feleségének, dr. Tersztyánszky Ödönnek és dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva volt alkotmánybíróknak is, akik amellett, hogy az egykori államtitkár, postavezérigazgató életének utolsó szakaszáról hiteles tanúkként meséltek, kutatásra hagyatékát is a Postamúzeum rendelkezésére bocsátották. Köszönöm nekik, hogy megtiszteltek bizalmukkal, s azt is, hogy a kutatásra átadott, majd a Postamúzeumnak ajándékozott dokumentumokkal nemcsak Tersztyánszky Ákos életének és munkásságának feltárásához segítettek hozzá, hanem a múzeum gyűjteményében szereplő jó néhány korabeli fotó beazonosításához is. Ugyanis az egykori vezérigazgató immáron kordokumentumnak számító postatörténeti fényképeit, amelyeket felesége gondos keze nyomán máig a családi albumok őriztek, hátlapjukon a vezérigazgató vagy felesége néha dátummal látta el, néha az eseményt is rögzítette. A hagyaték kapcsán számos postatörténeti kuriózummal is gazdagodtunk, eredeti vagy szkennelt fotó formájában. Egy négy felvételből álló sorozat például a Magyar Királyi Postának azt a négy fogatát örökíti meg, amelyek 1937. május 19-én az olasz király és császár, III. Viktor Emánuel és felesége ünnepélyes budapesti fogadása alkalmából működtek közre. A fotók hátoldaláról Szüts Endrének, a postaállomás akkori vezetőjének köszönhetően a hajtők és a bakon ülő huszárok, illetve a négyfogatú kocsik elé fogott saját nevelésű lovak istállószámát és nevét is megtudhatjuk. Egy másik sorozat pedig 81A nehéz időkben az idős házaspár gondviselője, egyben családfenntartója Tersztyánszky Ödön volt, aki ezekben az években segédmunkásként dolgozott, s a nógrádverőcei bérelt házban a szülőkkel, illetve az 1953-ban öttagúvá gyarapodott Szentirmay családdal együtt lakott. Az egyetemet, annak elmaradt utolsó évét - immáron a munkásosztály aktív tagjaként - csak nevelőapja halála után, 1957-ben fejezhette be. Ekkortól Budapesten dolgozott, majd miután 1961-ben megnősült, Verőcéről magához vette édesanyját, aki 1962-től 1984- ben bekövetkezett haláláig élt újra Budapesten. 82 A hagyaték kapcsán kiderült, hogy postai megrendelésre Tersztyánszky Ákosról két festmény is készült. Szerzője sajnos mindkettőnek ismeretlen. Az első a jogász és mérnök tisztviselők egyesületének elnökét örökíti meg, a második az egykori vezérigazgatónak szól. Utóbbit a Postamúzeum őrzi, előbbiről csak a hagyatékban fennmaradt fényképe nyomán szereztünk tudomást. Felirata szerint a soproni igazgatóság dísztermében helyezték el. Az 1938-as évszám a festmény elkészülési vagy elhelyezési idejét is jelölheti, erre vonatkozóan az egyesület történetét megörökítő, dr. Pázmány Ödön és dr. Lukász Alfonz szerzőpáros már idézett művéből a 107. oldalon csak az tudható meg, hogy a festmény megrendeléséről az 1935. évi első igazgatóválasztmányi ülésen döntöttek. Az alkotás sorsa ismeretlen, de valószínűsíthető, hogy a soproni igazgatóság jeles személyiségeit ábrázoló képekkel együtt a II. világháború után megsemmisült. 150
