Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Bartók Ibolya: Nagy elődeink: Nádasi Tersztyánszky Ákos
nyát elbírálta, az abban foglaltakat nem találta teljesíthetőnek, s a jövőben a hasonló kérvényeit nem fogja figyelembe venni.74 A második levél tulajdonképpen az elsőnek a megerősítése, a miniszteri titkár szintén arról értesítette Tersztyánszky Ákost, azaz a Gyulaházára telepített családtagokat, hogy a visszatelepítési kérelem nem teljesíthető, s kérte, hogy a továbbiakban hasonló kérelemmel ne forduljanak a belügyminiszterhez.75 A vissza- telepedést valóban nem tették lehetővé, dr. Tersztyánszky Ödön elmondása szerint azonban mintegy két hónap után újra együtt lehettek, Gyulaházáról a Szentirmay családdal együtt az Ősagárdon lakó szülőkhöz csatlakozhattak. A hagyaték a nyugdíjfolyósítás megszüntetéséről, illetve ezzel kapcsolatos beadványról nem szolgál adattal. Tartalmazza viszont a Postaügyi Minisztérium Személyzeti főosztályának 1952. március 4-én kelt értesítését, miszerint Tersztyánszky Ákos postaügyi miniszterhez intézett, nyugdíja folyósításának megszüntetése tárgyában írott beadványát, illetékes tárgyalás végett az Országos Nyugdíjintézethez továbbították.76 Magában foglalja továbbá az Országos Nyugdíj- intézet 1952. június 18-án kelt válaszát is, amelyben Fodor Gyula elnök már-már sztenderdnek számító szövegét olvashatjuk: „Értesítem, hogy nyugdíja ügyében beadott kérelmét megvizsgálták, s azt nem találták teljesíthetőnek. Minthogy ügyében újabb jogorvoslattal élni nem lehet, becsatolt okmányait rövidesen vissza fogom küldeni.”77 A véglegesnek és megfellebbezhetetlennek tűnő értesítés ellenére Tersztyánszky Ákos nyugdíjfolyósítása ügyében továbbra is újabb és újabb beadványokkal élt, amelyeket természetesen rendre mind elutasítottak. 1952. augusztus 11-i dátummal a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ balassagyarmati kirendeltsége például - egy szinte értelmezhetetlenül hibásan legépelt levélben - arról értesítette, hogy egy 1951. évi törvény- erejű rendelet értelmében a postánál eltöltött 35 évi szolgálati idejét csak abban az esetben számíthatnák be, ha nyugdíjazását követően legalább 5 évet és ebből a nyugdíjtörvény hatályba lépése után legalább 1 évet munkaviszonyban töltött volna el.78 1953. január 21 -én a Pénzügyminisztérium csoportvezetője Tersztyánszky Ákost újabb sztenderdlevéllel örvendeztette meg, miszerint a minisztériumhoz benyújtott kérelme alapján ügyét megvizsgálták, teljesíthetőnek azonban nem találták.79 A hagyaték szerint a következő három évben nem születtek újabb beadványok, s arra sincs bizonyíték, hogy 1954-ben az egykori vezérigazgató kegydíjban részesült volna. Azt sem tudhatjuk, hogy az időközben Nógrádverőcére, a Külterület 22. szám alá átköltözött házaspárnak mit jelentett a Belügyminisztérium Fogadó Irodája nevében Erdei András áv. őrnagy által 1955. december 5-én írott, viszonylag kedves hangú, az eddigiekhez képest némi reménnyel kecsegtető válasz, miszerint ügyével az illetékes intézkedés végett megküldött dokumentumai alapján a Pest megyei Tanács fog érdemben foglalkozni.80 Ugyanis Tersztyánszky Ákos 1956. február 13-án megfáradt, az 1950-es évek fent is vázolt igazságtalanságait is megélt életének 80. évében váratlanul elhunyt. így nem ré74A Belügyminisztérium (Cziráki Ferenc) 2530/3-1951. számú levele. Budapest, 1951. november 15. 75 A belügyminiszter titkárának 1877/951. számú levele. Budapest, 1951. november 16. 76 A Postaügyi Minisztérium Személyzeti főosztályának értesítése. Budapest, 1952. március 4. 77 Az Országos Nyugdíjintézet 387628. számú értesítése. Budapest, 1952. június 18. 78 A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ értesítése. Balassagyarmat, 1952. augusztus 11. 79 A Pénzügyminisztérium 3262/m Te-11/1952. számú értesítése. Budapest, 1953. január 21. 80A Belügyminisztérium 69-10 773/955. számú értesítése. Budapest, 1955. december 5. 149
