Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Bartók Ibolya: Nagy elődeink: Nádasi Tersztyánszky Ákos
zéseivel, amelyeket még ő írt alá, sok gondtól terhes homlokot simított ki, és azzal a nyugodt derűvel szemlélheti most kívülről a postás életet, hogy mindent megtett, amit megtehetett. Sok áldás kíséri a megérdemelt nyugalomban, és amikor nekünk, postaüzemi tisztviselőknek most tisztelgő kalapemelésre lendül a karunk, kívánjuk, hogy még sokáig zavartalan boldogságban élvezhesse a nyugalom óráit.”70 A munkával kiérdemelt pihenés a sok jókívánság ellenére sem tartott sokáig. A nyugalmazott vezérigazgató még boldogan nézhette végig, amint utódja, dr. Kuzmich Gábor megszervezte Erdély és Délvidék postaszolgálatát, de a vesztett II. világháború, majd a háborút követő, a megbélyegzett magas vezetők ellen irányuló megtorló intézkedések sötét felhők árnyékát vetették élete utolsó éveire. Az 1951.június 17-én megjelent, a8130/ 1939. számú miniszterelnöki és a 760/1939. számú belügyminiszteri rendeletre hivatkozó, a volt kizsákmányolok Budapestről való kitelepítéséről szóló belügyminisztériumi közlemény értelmében ugyanis kényszer-kitelepítésre ítélték. 1952-ben a 6800/1946. számú, a népnyúzóknak minősített értelmiségiek nyugellátását korlátozó miniszterelnöki rendelet értelmében pedig nyugdíjától fosztották meg. A súlyos intézkedések nemcsak az egykori vezérigazgató személyét érintették, hanem az egész családját. Bár abban a reményben, hogy kivédhetik a főváros elhagyására, a kényszerlakhely kijelölésére, illetve a szabad mozgásra vonatkozó határozat szigorú szabályait, Tersztyánszky Ákos a II. kerületi Fillér utca 25. szám71 alatti saját építésű házából feleségével már a véghatározat kézhezvétele előtt Osagárdra költözött, ahol egy baráti házaspár szerzett számukra szobát, egy padló nélküli, földes helyiséget. A rendszer által kiszabott, a volt kizsákmányolóknak titulált magas vezetőknek akkor kijáró sorsot azonban a család így sem kerülhette el. Tersztyánszky Ákost és feleségét, illetve nevelt lányát, a tanítónő végzettségű Máriát családjával együtt kitiltották Budapestről, nevelt fiát, a joghallgató Tersztyánszky Ödönt pedig a kitiltás mellett az egyetem elhagyására kényszerítették. Az idős házaspár kényszertartózkodási helyéül a Nógrád megyei Ősagárdot jelölték ki, Szentirmay Lászlóné Tersztyánszky Mária, férje és két kiskorú gyermeke, illetve Ödön számára a Szabolcs-Szatmár megyei Gyulaházát. A fentiekre bizonyítékként álljon itt az a jogászok által megfogalmazott, részben a kétgyermekes Szentirmay család helyzetének enyhítése érdekében született levéltervezet, amely - dr. Tersztyánszky Ödön visszaemlékezése szerint - a sajátjaiként szeretett gyermekek kényszerű megtagadása miatt az egykori vezérigazgatónak élete végéig tartó lelki törést okozott.72 „Belügyminiszter Úr! Alulírott Tersztyánszky Ákos és felesége, ősagárdi lakosok azt a kérelmet terjesztjük elő, hogy a Belügyminisztérium 02530. szám alatt 1951. július 2-án hozott véghatározatát, 70Búcsú államtitkár urunktól. Postás Híradó, 1939. augusztus 1., 3. p. 71 Az állami rendőrség budapesti bejelentési hivatalának 75 230. számú végzése, amely szerint Tersztyánszky Ákos 1931. március 21. óta a II. Fillér utca 25. szám alól volt bejelentve. Budapest, 1936. május 20. 72 A Fillér utca 25. szám alatti villát Tersztyánszky Ákos a nagyfalusi birtokrészének eladásából kapott pénzből az 1920-as években építtette. A háromszintes házból ő egy négyszobás lakást használt, a többi részét bérlakásként hasznosította. Amikor 1936-ban megnősült, a Vérmező út 14. szám alatti lakásból felesége és a két gyermek mellett hozzá költözött apósa, Tersztyánszky László is. A Vérmező úti lakást 1941-ben Mária kapta nászajándékba, miután azonban a lakást befogadó házat 1945-ben lebombázták, Mária immáron férjével és két gyermekével visszaköltözött a Fillér utcai villába, ahol a Tersztyánszky családdal az egykori négyszobás lakáson osztoztak. Itt éltek heten együtt nagyszülők, szülők és gyermekek közel hét éven keresztül szűkösen, de szeretetben és békességben, itt érte őket a kitelepítés is, egy fedél alatt, egy háztartásban. Ezért ejtett oly mély sebet Tersztyánszky Ákoson az ennek ellenkezőjét állító folyamodvány kényszerű aláírása. 147
