Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009

Hajdú József: Klösz György-fotóalbumok restaurálása

életműben. Újabban épült vidéki posta- és távírdaépületek a címe, annak a nagy formátu­mú és kb. 20 kg súlyú albumnak, amelynek fotóit Klösz György és a kor másik nagy fényképésze, Erdélyi Mór készített. Egy kétkötetes, díszes bőrkötésű album a budapesti magyar királyi távbeszélő-hálózatot mutatja be 118 Klösz-képen. A távbeszélő-hálózatot 1897-ben állami kezelésbe vették. Az igazgatóság mérnökei nemcsak az átvételkor meglévő négy budapesti távbeszélőközpont és a hálózat átépítésé­hez fogtak hozzá, hanem az egész távbeszélő-szolgálat átszervezéséhez is. Új központ építéséről döntöttek a Nagymező utcában, ahová a vezetékhálózatot is irányították. 1903 végén az elkészült új Teréz-központ megkezdte működését az időközben felszaporodott előfizetők egy részének kiszolgálására. A következő év elején sikerült valamennyi buda­pesti állomást ebbe az új központba bekapcsolni, és a régi központokat üzemen kívül helyezték. Végre teljesült az a kívánság, hogy egyetlen egy távbeszélőközponton fusson át a főváros egész távbeszélő-szolgálata. A legkorszerűbb műszaki berendezésekkel fel­szerelt, méreteiben is hatalmas központot 1904-ben I. Ferenc József is meglátogatta. Ennek, a távbeszélő-szolgálat fejlődése szempontjából nagyon fontos időszaknak a dokumentálását végezte Klösz György, a tőle megszokott magas színvonalon ezekben az albumokban. Az albumok, illetve a bennük található fotók elkészültük pillanatától fogva nélkülözhetetlen dokumentumai minden fontos, a témával foglalkozó kiállításnak vagy kiadványnak. A szigorúan szakmai fotókon túl fontos adalékkal szolgálnak a várostör­ténettel foglalkozóknak is, hiszen megismerhetjük belőlük a korabeli Budapest azon utcáit, tereit, ahol kábelfektetést végeztek. A kábelgödör körül álló munkások, járóke­lők, hivatalos személyek, bámészkodók pedig sokat elárulnak a város mindennapjairól, a korabeli viseletről stb. 2007-ben a kép- és ábrázolás-gyűjtemény albumainak új tárolóhelyet alakítottam ki az I. emeleti raktár meglévő szekrényében. A kézbe vett albumok egy egyszerű száraz tisztí­táson estek át, majd ezután vékony savmentes oldalelválasztó lapokat kaptak azok, ame­lyekben korábban még nem volt, és ezt a gerinc mérete, rugalmassága megengedte. Az átnézés alkalmas volt arra, hogy a ritkán használt gyűjteményi darabok képanyaga fris­süljön az emlékezetemben, és arra is, hogy néhány sokat forgatott albumnál szembesüljek a gyakori használatból adódó természetes állagromlással. Egy eredeti fényképekből álló fotóalbum viszonylag ritkán látható kiállításban úgy, mint önálló műtárgy. Ilyenkor nyitott vagy csukott állapotban mutatjuk be, és az album puszta léte, igényes kidolgozása, könyvkötészeti megjelenése a fontos, és talán a nyi­tott oldalpáron található fotók lehetnek érdekesek. Sokkal gyakoribb ennél az, amikor nem az album egésze a fontos, hanem csupán a benne található képek vagy azoknak is csak egy szűk része. A Postamúzeum Klösz-albumai esetében is hasonló a helyzet. Önálló tárgyként kevés­szer voltak bemutatva, viszont a bennük található képanyag szinte minden kiállításon felbukkan valamilyen formában. Az album fotóinak felhasználása az elmúlt 50 évben reprodukciók készítésével valósult meg. Az album legnépszerűbb képeiről számtalan repró készült az évtizedek során, mert eltérőek voltak a felhasználási igények, fejlődött a tech­nika stb. Kezdetben fekete-fehér filmre készültek a reprodukciók, majd arról fekete-fehér nagyítások, amit utólag barnítottak. Később a színes nyersanyagok elteijedésével készül­tek színes negatívra is felvételek, miközben a nyomdai felhasználásra a színes dia volt a 118

Next

/
Oldalképek
Tartalom