Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Rázga Lászlóné–Jakab László: 80 éves az első magyarországi automata telefonközpont, a Krisztina Távbeszélő Központ
ték a Teréz-központot. 1931 -ben az új Interurbán-központ, a Lágymányos-, Zugló-, Budafok- mellékközpontok, majd 1932-ben a József-főközpont és a Kőbánya-, Kispest-, Pesterzsébet- mellékközpontok átadásával befejeződött a budapesti hálózat automatizálási folyamatának első szakasza, összesen 70 000 vonalkapacitás létrehozásával. A budapesti telefon- központok arról a városrészről kapták elnevezésüket, ahol üzemeltek. A főváros területén később, az igények növekedésével további telefonközpontokat helyeztek üzembe, egyes mellékközpontok pedig főközponttá nőtték ki magukat. Az automata telefonközpontok üzembe helyezésével a budapesti kapcsolási számok négyről ötjegyűre változtak. A Rotary 7Al-es központok felépítése A nagy helyigényű forgógépes távbeszélőközpontokat vagy különálló épületben, vagy például a Krisztina-központ esetében a főépületben külön erre a célra tervezett helyiségekben helyezték el. A központok fő egységeit a kábelrendező, a 7Al-es gépterem és az áramellátó gépház képezték. Ezek a helyiségek a technológiai követelményeknek megfelelően általában különböző szinteken helyezkedtek el, az áramellátó helyiség a pincében, a rendező a földszinten, a központ a rendező felett, az első emeleten. A tervezésnél figyelembe kellett venni a központ előfizetői kapacitását, a tervezett távbeszélő-forgalom nagyságát, a központba bevezetett előfizetői és trönkkábelek számát és még sok más követelményt. Az előfizetői vonalak ólomköpenyű földkábeleken érkeztek a telefonközpont épületébe, az ún. kábelistolyba, majd innen a kábelrendező helyiségbe, ahonnan túláramA Krisztina-központ gépterme szerelés közben 103
