Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Makkai-Várkonyi Ildikó: Évfordulók nyomában – 50 éves a magyar televíziózás
A nemzetközi műholdas távközlési és műsorcsere együttműködést az 1977 januárjában Genfben megrendezett Nemzetközi Távközlési Egyesület világértekezlete hagyta jóvá. A genfi tervezet minden ország számára a kölcsönös zavarmentesség biztosítása mellett 5 tévécsatornát kínált fel nemzeti programok sugárzására. A tanácskozáson kiosztották a műholdas műsorszóráshoz szükséges frekvenciasávokat, meghatározták és elfogadták a szolgáltatás szervezéséhez szükséges alapkritériumokat, műszaki paramétereket, a műholdak pozícióját. Magyarországon már a 70-es években napirendre került a műholdas műsorszórás vételének biztosítása. „Ma még nem becsülhető meg az időpont, amikor ezeknek a csatornáknak a tényleges igénybe vételére sor kerülhet”- olvasható az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1977-es koncepciótervezetében.65 A 80-as években a szakma és a fogyasztók részéről egyaránt növekedett az érdeklődés a műholdas televízió-műsorszórás iránt. 1983-ban a műholdas műsorszórásról a magyar posta szaklapja Postai újdonságok rovatában a következőket írta: „Napjainkban egyre közelebb kerül az az időpont, amikor megindulnak az első műholdas televízió műsoradások... Megvalósulása esetén ez a megoldás természetesen nem a meglévő adóhálózatot fogja kiváltani, hanem hatékony eszköze lesz új televízió-csatornák gyors és jó minőségű létesítéséhez. ”66 A 80-as évek második felében a műholdas tévéadások sugárzása kétféle változatban történt a műsorszóró67 és a műsorelosztó68 műholdról történő jelközvetítéssel. Ezek vétele között nem csak technikai, de a jogi feltételek szempontjából is lényeges különbségek voltak. A műsorszóró műholdakról sugárzott adásokat a lakosság megfelelő vevő- és kódoló-berendezéssel közvetlenül, hatósági engedély nélkül foghatta, a műholdvétel puszta bejelentésével. A távközlési műholdak viszont nem a lakosság, hanem műsorszervezetek, postaigazgatások és kábeltelevíziós társaságok részére sugároztak műsorokat, amelyek vételéhez a műhold tulajdonosának, a műsort előállító és az illető ország távközlési hatóságának hozzájárulására is szükség volt.69 A korábban már meglévő műszaki lehetőségek ismeretében 1987-től a Magyar Posta Vállalat a pártvezetés jóváhagyásával összesen négy külföldi csatorna - a szovjet tévé első műsorának, az angol nyelvű Sky Channel, a Super Channel és a francia nyelvű TV5 - vételi és szétosztási jogára kapott engedélyt.70 A műholdas műsorszórásban igazi áttörés a rendszerváltozás után, az enyhült politikai klímában következett be. 1991-ben Doros Béla, a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi “D.29. Rádió-televízió, 7. doboz. A magyar televíziózás műszaki fejlesztése. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság koncepciótervezete. Budapest, 1977, 38. p. “Báli József - Papp István: Közvetlen műholdas televízió műsorszórás. Posta, 1983. 1. szám, 32. p. 67A „műsorszóró műhold: olyan geostacionárius műhold, amelynek kimondott célja a nagyközönség TV és rádióműsorokkal történő közvetlen ellátása, és amely e célra kijelölt frekvenciasávban üzemel. " D.29. Rádiótelevízió, 8. doboz. Jelentés dr. Valter Ferenc elnökhelyettes részére. „DBS: Direkt Broadcasting Satellite - közvetlen műsorszóró műhold, amelynek adását bárki szabadon veheti. ” Galvács László: Megnyílt égi csatornák. Posta, 1988, 1. szám, 21. p. 68 „Műsorelosztó távközlési műhold: olyan geostacionárius műhold, amelynek célja egyes műsorforrás-szerve- zetek műsorainak az eljuttatása a nagyközönség erre feljogosított bizonyos köreihez (előfizetőkhöz)■ Ezen műholdak műsorainak elsődleges - esetenként kizárólagos - célja a kábeltelevízió-rendszerekbe történő bevitel. ” D.29. Rádió-televízió, 8. doboz. Jelentés dr. Valter Ferenc elnökhelyettes részére. 1. p. 69D.29. Rádió-televízió, 8. doboz. Tájékoztató a televízió műsorokat sugárzó műholdak vételéről. Kézirat. Budapest, 1987. július 27. 1. p. ™Uo. 1-2. p. 86
